Quintus Horatius (e. horáciusz) Flaccus (Kr. e. 65–8) a dél-itáliai Venusiában született. Életéről elsőként Suetonius történetíró, Hadrianus császár levéltárosa Jeles férfiakról szóló életrajzi gyűjteménye ad hírt. Horatius apja felszabadított rabszolga volt, de elég gazdag ahhoz, hogy fiát Rómában tanítassa. Horatius útja Rómából Athénba vezetett, ahol a görög filozófiai iskolák tanításaival ismerkedett meg. Csatlakozott Brutus köréhez, katonai parancsnokként részt vett az Augustus elleni philippi csatában (Kr. e. 42). A vereség után hazatért Itáliába, földjét elkobozták, hivatalnoki állást vállalt. Vergilius közbenjárására Augustustól kegyelmet kapott, Maecenas is támogatta, birtokot adományozott neki.

Az Augustus idején kibontakozó diktatórikus hatalommal szemben megtartotta köztársaság-pártiságát. Az Augustus-kori principátus formailag köztársaság volt, de lényegében a princeps diktatúráját jelentette. Horatiusnak élete végéig sikerült megtartania viszonylagos függetlenségét. Bár Maecenas támogatását elfogadta, Augustus titkári felkérését elutasította. A szellemi függetlenséget tartotta a legfőbb értéknek.

Falus Róbert: A római irodalom története, Gondolat, Bp., 1970

Grimal, Pierre: A latin irodalom története, Akadémiai Kiadó, Bp., 1992

Falus Róbert: Az antik világ irodalmai, Gondolat, Bp., 1980