( lat-ném) 1. Hírmagyarázat, szövegmagyarázat. 2. Kiegészítő vagy bíráló megjegyzés.

Lat.=tanulmány, éretkezés.

Giovanni Boccaccio 100 novellából álló gyűjteménye, mely 1348 és 1353 között keletkezett. A keretcselekmény szerint hét nő és három férfi egy vidéki kastélyba menekül az 1348-as firenzei pestisjárvány elől, ahol történetek mesélésével szórakoztatják egymást. Mindenki mond egy-egy mesét,így tíz nap alatt 100 történet hangzik el. A reneszánsz szellemiségével összhangban a mű az élet örömeihez való jogot, a világi örömöket hangsúlyozza. A Dekameronban a szerelmi- ironikus-szatirikus novellák keverednek egymással. A költő műve révén válhatott önálló műfajjá a novella. Későbbi neves írók, mint Shakespeare vagy Kets átvették témáit és meséit, és merítkeztek azokból.

Az a viszony, mely az alkotót az általa ábrázolt tárgyhoz fűzi.

Giovanni Boccaccio múzsája, eredetileg Maria dei Conti d'Aqunio néven ismert.

Az epikus műben az a valóságos vagy fiktív személy, aki a történetet a hallgatóhoz vagy az olvasóhoz közvetíti.

Giovanni Boccaccio 100 novellából álló gyűjteménye, mely 1348 és 1353 között keletkezett. A keretcselekmény szerint hét nő és három férfi egy vidéki kastélyba menekül az 1348-as firenzei pestisjárvány elől, ahol történetek mesélésével szórakoztatják egymást. Mindenki mond egy-egy mesét,így tíz nap alatt 100 történet hangzik el. A reneszánsz szellemiségével összhangban a mű az élet örömeihez való jogot, a világi örömöket hangsúlyozza. A Dekameronban a szerelmi- ironikus-szatirikus novellák keverednek egymással. A költő műve révén válhatott önálló műfajjá a novella. Későbbi neves írók, mint Shakespeare vagy Kets átvették témáit és meséit, és merítkeztek azokból.

( gör-lat.) Többnyire dicsérő, elismerő szavakba burkolt, keserű, de szellemes, finom gúny. 2. kesernyés, maró gúny.