„Hogy ki a kisded elégia első felfedezője,
még a tudósok közt vita tárgya, s a per ma se dőlt el.”
Horatius: Ars poetica (Muraközy Gyula fordítása)
Horatius sorai pontosan jelzik azt a bizonytalanságot, amelyet az irodalomtörténet azóta sem tudott feloldani. Az elégia minden bizonnyal a legkorábban létrejött lírai műfajok egyike. Formai újítása abban áll, hogy az eposzköltészetből ismert hexameteres sor kiegészül egy pentameterrel, és együttesen alkotják az első sorpárt, az úgynevezett disztichont.
hexameter | –u u | | | –u u | | | –u u | | | –u u | | | –u u | | | –u x | |
disztichon | ||||||||||||
pentamater | –u u | | | –u u | | | – || | | | –u u | | | –u u | | | – x |
Az elégiadisztichonban írott költemény, melyet fuvolakísérettel adtak elő. Átmenetet jelent az epikus költészet és a tisztán lírai költészet között. A forma az ősi siratóénekek alapformája lehetett csakúgy, mint a sírfeliratként szolgáló epigrammáé. A sorpárokból felépülő hosszabb verseket a görögök a témától függetlenül elégiának nevezték.
Az elégia műfaján belül tematikus csoportosítás is lehetséges:
– a politikai, közéleti témákat Türtaiosz, Arkhilokhosz, Szolón,
– a bölcseleti témákat Theognisz,
– a szerelmi-erotikus tárgyú verseket Mimnermosz vagy Szimónidész költészetében lelhetjük fel.
Az elégia ma használatos meghatározása szerint a műfaj a panasz, szomorúság, vágyódás kifejezésére alkalmas vers. Alapélménye az elmúlás, a boldogság elvesztésének vagy elérhetetlenségének érzése. Schiller szerint az elégikus magatartás akkor jön létre, amikor a költő látja, hogy a valóság és az ideál között milyen hatalmas távolság feszül, az ideál alulmarad a valósággal szemben, és ezt rezignáltan, lemondóan veszi tudomásul.
pentameter: öt verslábból álló időmértékes verssor, daktilusi lejtésű: –UU.
disztichon: "párvers" (gör.) szóból; versforma, egy hexameter és egy pentameterből álló sorpár, az epigrammák és kezdetben az elégiák kötelező versformája.