Tartuffe, avagy a képmutató
(1664): Vígjáték 5 felvonásban, versben. Orgon, a hiszékeny párizsi polgár otthonába fogadta az éhenkórász, álszent szentfazekat, ~öt, s ezzel pokollá tette családja életét. A ~ben, a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idők egyik legnagyszerűbb komikai remekművét tiszteli az egész művelt világ. Remekbe szabott alakjai, eleven, pergő cselekménye, költői nyelve méltán tették a vígjátéki színpad örökké aktuális, élvezetes darabjává. A ~ azonban nemcsak művészi alkotás, hanem mint minden igazi nagy mű, bátor cselekedet is. A szerző a darab megírásával és bemutatásával örök érdemeket szerzett a mások hiszékenységéből élő bigottság leleplezésében, és a józan emberi ész, a felvilágosult gondolkodás uralomra juttatásában. A darab udvari bemutatója a hatalmas sikeren kívül zajos felháborodást váltott ki a haladás ellenségeinek táborában. A vérig sértett klérus és a maradi főnemesek kieszközölték a színmű betiltását, és írójának több évi szívós küzdelmébe került, míg a király engedélyével a nyilvánosság előtt bemutathatta.
