Verses epika-eposz

A barokk epika reprezentatív műfaja az eposz, mely nem véletlenül kapja meg minden esetben a barokk jelzőt. A barokk eposzkeresztény eposz, fő témái a keresztény vallásból, a kereszténység történelméből származnak (pl. John Milton Elveszett Paradicsom című műve). Igen gyakran a lovageposzok – a keresztény hőskor – témái elevenednek újjá a barokk művekben (pl. Tasso műve).

Jelentős a barokk kötődése az antikvitáshoz is. Az antik mű a barokk művész számára azonban nem olyan modell, mint ahogy azt a reneszánsz alkotó tekintette. Nem mérce és minta, nem követendő (és utolérhetetlen) példa, hanem elsősorban feldolgozható, beépíthető, motivikussá tehető, metaforizálható, szimbolizálható „alapanyag”, gyakran mítosz, legenda. Ez nem azt jelenti, hogy a barokk szerzők ne tisztelték volna az antikvitást, csak a korhoz és a műalkotásokhoz való alkotói viszonyulásuk változott meg. Ez eredményezi a barokkra oly jellemző eklektikusságot, az ókori és a középkori, az ókori és a reneszánsz hagyományok sajátos keveredését. Ennek az elsősorban mitológiai keveredésnek egyik jellemző példája Camo˜es Luziadák című eposza. A barokk korban is született jó néhány vígeposz, pl. Alessandro Tassoni (1565–1635) Az elrabolt veder című műve.

vígeposz: komikus eposz, az eposzi kellékeket felvonultató, de ellentétes hatást kiváltó, komikus szituációt megjelenítő alkotás; a kisszerű tárgy, téma ábrázolásakor az eszközök parodisztikus szerepet kapnak; jellemző példái a Homérosznak tulajdonított Békaegérharc, Pope: Fürtrablás, Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

eposz: nagyepikai műfaj; az antik eposz hexameterben írott költemény, melyben egy különleges képességekkel rendelkező hős transzcendens segítséggel egy egész nép életére kiható változást hajt végre; rendszerint egy nép eredetéről vagy nagy vállalkozásáról (pl. háború) szól