A barokk Európában a XVII. századra már uralkodó irányzatnak számít, s a század végéig, a XVIII. század közepéig virágzik. A jellemző alapvonások mellett számos helyi jellegzetességet is mutat.

A reneszánszhoz hasonlóan a barokknak is kialakultak európai központjai. A kezdeti szakaszban Itáliáé, Rómáé a vezető szerep, majd később Spanyolország (a képzőművészet, építészet, irodalom terén) és Németalföld (építészete, festészete révén) vált a barokk központjává. A francia művészetben a barokk kevésbé jelentős, helyette a klasszicizmusstílusa vált meghatározóvá, melyet a XVII. század közepétől az akadémizmus erősített fel. Így Franciaországban csak a XVII–XVIII. században beszélhetünk jelentősebb barokk művészetről. Kelet-Európa művészetében a XVI. század végén jelent meg a barokk, s hatása, nyomai egészen a XVIII. század végéig megmaradtak, sőt még a XIX. század művészetében is felfedezhetők barokkos hatások.

klasszicizmus: 1. az ókori görög és római irodalmat, művészetet mintául választó és azt követő művészeti és stílusirányzat a XVII-XVIII. században; elméletírója a francia Nicolas Boileau

akadémizmus: elméleti jellegű, tudományos megközelítése a világnak; a XIX. században a polgári társadalom hivatalos művészete, szemben áll a modernséggel