Zrínyi Miklós a versformában nem követte a nagy elődök (Homérosz, Vergilius) példáját: eposzát nem hexameterekben írta, hanem ütemhangsúlyos verssorokban. A Zrínyi-sor tizenkét szótagból álló sorfaj; a legtöbbször két hatos ütempárból tevődik össze; a fő sormetszet általában felezi a szótagszámot (6||6). A hatos ütempáron belüli tagolás nem mutat szabályosságot.
Egy-egy versszak négy sorát négyes rím, (más szóval) bokorrím fogja össze.
A Szigeti veszedelemben – ritkán – előfordulnak 11 vagy 13 szótagos sorok is, sok esetben pedig a metszet nem a 6. szótag után áll.
(I. 51.)
Az idézett versszakokban is megfigyelhetjük, hogy az egyes sorok végén igék (állítmányok) kerülnek rímhelyzetbe. (Más strófákban hasonlóképpen más szófajok és mondatrészek.) A sorvégi összecsengést – a régebbi századokban – az azonos mondatrészek végződései, ragjai segítették elő. Az ilyen rímeket ragrímeknek szokás nevezni. – A bokorrímmel összefogott, négy tizenkettes sorból álló versszak volt a 16–18. században a verses epika megszokott formája.
Ütemhangsúlyos verselés: e verselési módban a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotja a ritmust. Verstani alapegysége az ütem: egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata. A magyar ütemben rendszerint az első szótag a hangsúlyos, s ez után 1,2 vagy 3 hangsúlytalan szótag következhet. Leggyakrabban a 2, 3 és 4 szótagos ütemekből alakulnak a hangsúlyos sorfajok, de létezhetnek 1 vagy 4-nél több szótagos ütemek is. (Ezt a verselési módot hangsúlyos, magyaros, nemzeti verselésnek is szokták nevezni.)
Ragrím: olyan egyszerű rímfajta, amelyben az összecsengést az azonos toldalékok eredményezik.
Bokorrím: 4 azonos rímből álló rímcsoport, az első rímhívóra három azonos felelő rím válaszol.
Ütem: az ütemhangsúlyos verselés alapegysége; egy hangsúlyos és néhány hangsúlytalan szótag kapcsolata.
Zrínyi-sor: tizenkét szótagból álló sorfaj; legtöbbször két hatos ütempárból tevődik össze; a fő sormetszet általában felezi a szótagszámot (6||6). A hatos ütempáron belüli tagolás nem mutat szabályosságot.
Zrínyi-vers: bokorrímmel ellátott négysoros strófa; a sorok négyütemű tizenkettesekből építkeznek.