A túlzottan eszményített hősök ünnepélyességét s az ördögire festett szereplők romantikus pátoszát nagyszerűen ellensúlyozzák a mosolygó humorral megrajzolt realisztikus mellékfigurák. Az ingadozó, gyáva ember remekbe szabott típusa az ütött-kopott tót kisnemes, Tallérossy Zebulon. Ide-oda imbolyog a két tábor között, képtelen határozott állásfoglalásra, csak sodródik az eseményekkel. Komikussá teszi alakját, hogy bár törve, hibásan beszéli a magyar nyelvet, mégis nagyon sokat fecseg, panaszkodik. Afféle sorsüldözött ember: mindig valami furcsa csapdahelyzetbe kerül. Semmiféle politikai meggyőződése nincs: számára a „magas politika” abból áll, hogy miképpen lehetne férjhez adni öt leányát. Rideghváry párthívéből így lesz a szabadságharc alkormánybiztosa, majd a Pétervárra induló küldöttség tagja. Később innen is sikerül megszöknie (kolerát színlel), s ő küld végül is – háborgó lelkiismeretét megnyugtatva – angol útlevelet a menekülni kényszerülő Baradlay Ödönnek. – A regénynek a legmulatságosabb epizódja Mindenváró Ádámnak portáján történik. Amint a németek elől rettegve menekülő s a magyar vereségről túlozva panaszkodó Zebulon megpillantja Szalmás Mihályt (Rideghváry kortesét, a németek kémjét), valami csodás átalakuláson megy át: féltében vitéz lesz. Hencegő dicsekvéssel már-már a képtelenségig túlozza a magyar hadsereg erejét, s Szalmás ijedtségében meg sem tud szólalni. Mindkettő azt hiszi, hogy a másik azért jött ide, hogy őt elfogja. Az éjszaka folyamán szobájuk ablakán keresztül szöknek meg egymás elől. – Jókai oly együttérző, mindent megbocsátó humorral ábrázolja Tallérossyt, hogy az olvasó sem tud igazán haragudni rá. Inkább komikus, mint ellenszenves.

Kortes: megbízójának képviselővé választásáért – gyakran tisztességtelen eszközökkel – is buzgólkodó személy.

Mellékszereplő: a főszereplő környezetében felbukkanó alak.