A regény történetének három fő vonala a három fiú sorsa. Hárman soha nincsenek együtt: útjuk össze-összetalálkozik, majd újra elválik egymástól. – Az anya a regény nagyobb részében személyesen nem szerepel, de hatása mindenütt jelenvaló. Az ő akarata intézi, irányítja fiai sorsát, s ez az akaraterő a cselekmény során szinte mitikus hatalommá válik. Baradlay Kazimir és Mária nagy, „túlvilági” összecsapása Baradlaynét a regény legmagasabb polcára emeli, jelképes alakká, az édes haza megtestesítőjévé magasztosítja. Hazaszeretete és anyai szeretete egyazon érzéssé olvad össze. Ugyanez mondható el a három fiúról: a gyermeki szeretet és a haza iránti hűség nem választható bennük külön.

A legidősebb fiú

Kiélezett ellentétek, erős kontraszthatások szerint különülnek el a színhelyekis. A falusi Nemesdomb bármilyen úrias kastélyával szemben a Két jó barátcímű fejezet Oroszország fővárosába, a szentpétervári márványpalota zöld ragyogású malachit-termébe viszi az olvasót.

Baradlay Ödön(24 éves) már fél év óta követségi titkár a cári udvarnál. Ragyogó karrier, előkelő házasság vár rá. Már majdnem „tökéletes” diplomata: érzéketlen fásultság, szenvedélyektől mentes lelki ridegség jellemzi. Még nem jutott el a közönynek arra a magaslatára, amely a halott apa óhaja lett volna, de nem talál semmi örömet a pompában, a táncban, az érte rajongó gyönyörű nőkben. Barátja, Ramiroff Leonintestőrtiszt kérésére egykedvűen hagyja ott a cári palota tündéri termeit, a táncestélyt, s egy föld alatti titkos mulatóhelyen kötnek ki mindketten. Különleges, egzotikus gyönyöröket nyújthatna neki a titokzatosan szépséges cserkeszlány, de váratlanul egy levél érkezik Ödön címére: „Atyád meghalt. Jöjj azonnal. Szerető anyád, Mária.”

Ödön – a romantika „szabályai” szerint – hirtelen jellemfordulattal, átmenet nélkül lesz hős. Szakít mindennel: sikeres életpályával, gazdagsággal, az ezeregyéjszaka gyönyöreivel. Dönt: azonnal utazik, mert anyja hazahívta, de vonzza még egy rég elhagyott leányszempár is, melytől atyja kérlelhetetlen szigora elszakította. Feltámad régi, titkolt szerelme a falusi pap leánya, Lánghy Arankairánt. Már nem közönyös, nem fásult, nem rideg: határozott és következetes, rajongó és céltudatos, nem állhat útjában semmiféle akadály. Pedig Jókai mesés képzelete csak úgy halmozza a veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokat, akadályokat!

Jókai a legizgalmasabb pillanatban, a legkockázatosabb helyzetben (Ödönt hóval próbálják élesztgetni) hagyja abba a fejezetet, s helyezi át a cselekményt egy új színhelyre, Bécsbe(A másik kettő).

Malachit: zöldragyogású márvány.