Magánbeszéd. A dráma azon része, melyben csupán egy szereplő beszél, gondolkodik, s mindezt úgy teszi, hogy a dráma többi szereplője nem szerez tudomást az elhangzottakról, nincs jelen. A monológ előadója érzéseit, gondolatait a közönség előtt feltárja, á
(gör-lat) Művészi alkotásban, elsősorban a drámában olyan helyzet, melyben valamely emberi nagyság ellentétbe, összeütközésbe kerül a világgal (világrenddel, sorssal, társadalmi és erkölcsi törvényekkel stb. ) és szükségszerűen elbukik; ennek az összeütközésnek megrendítő és felemelő jellege.
A drámai szereplõk a különbözõ jelenetekben beszélnek, vitatkoznak (dikció) és cselekednek (akció), tetteik megjelenítése azonban, másodlagos a szöveghez képest.
Ábrázolási mód; célja nevetséges hatás kiváltása, ez rendszerint bírálattal kapcsolódik össze (pl. a pozitív érték hiányának eltitkolása majd lelepleződése).
Francia vígjátékíró, a társadalom nevelésére, realizmusra törekszik. Mint ünnepelt szerző, rendező, színész és társulatigazgató XIV. Lajos kedvence lett. Klasszikusok ötleteit és az olasz komédiát is felhasználva írta műveit.
A komikum egyik formája; a komikus hatás nagyrészt a szereplők jelleméből fakad. Ennek alapja az az ellentmondás, amely a valóság és a látszat között feszül.
Jean-Baptiste Poquelin Moliére komédiája, mely két olyan leány megleckéztetéséről szól, akiknek az elvárásaik udvarlóik felé, meghaladják koruk elképzeléseit.
( ol) „művészet, mesterség színjátékkal, rögtönzött színjáték) Itáliában alakul ki. A színészek megbeszélt típuisok alapján és maszkok megformálásával rögtönözték a szöveget és a játékot. A forma gyökereiben és jellegében is népi.
