A véghetetlen számú és elképzelhetetlenül gazdag témájú szépirodalmi művek milliárdnyi tömegébe a mindenkori gondolkodó emberi elme valamiféle rendet kíván(t) vinni az áttekinthetőség, a könnyebb tájékozódás érdekében. Tartalmi-témabeli és formai azonosságok alapján a szépirodalmi műveket előbb nagyobb csoportokba, műnemekbe, ezeken belül pedig szűkebb keretű osztályokba, műfajokba szokás sorolni. Évezredek fejlődése során három alapvető műnem kristályosodott ki: a líra, az epika és a dráma.

A szaktudomány és az irodalmi köztudat általában megegyezik abban, hogy e három műnemi csoport nagyjából változatlan maradt, s kevésbé van kitéve az idők változásának. De rögtön tegyük hozzá, hogy a szépirodalmi művek jelentős része mégsem erőszakolható be a líra, epika, dráma keretei közé, mert határterületi, átmeneti jellegűek: több műnem jellemző vonásai találhatók meg bennük. Annál nagyobb mértékben vannak kitéve az idő, a fejlődés változásainak a műfajok. Ezek kultúrkörönként, nemzetenként már eleve különfélék lehetnek, s idővel egyre változnak, módosulnak, átalakulnak: új műfajok keletkeznek, a régiek elhalnak, de arra is sok példa akad, hogy már elfeledett műfajok új életre támadhatnak.