Giovanni Boccaccio olasz író, költő és humanista. 1348 és 1353 között írta művét a Dekameront, amely 100 novellából álló gyűjtemény. Boccaccio jó barátja volt a nála nem sokkal idősebb Petrarcának. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte, tudós munkáit latinul írta.

A 19. században kialakult művészeti irányzat, mely a valóságot hitelesen, a maga teljességében kívánta ábrázolni. Az egyes események, helyzetek, viszonyok addig elhallgatott, nem szívesen tárgyalt árnyoldalainak bemutatására törekedett. A realizmus alkotó

Novellista, regényíró, a parlament tagja. Regényeivel, elbeszéléseivel, karcolataival hamar meghódította a korabeli olvasóközönséget. Művei pl. Tót atyafiak (1881), A jó palócok (1882), Beszterce ostroma (1895), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1908).

A komikumnak az a formája, amelyben a hős a külső körülmények hatására válik nevetségessé (pl. félreértések vagy váratlan fordulatok sodorják a szereplőt komikus helyzetbe).

Ábrázolási mód; célja nevetséges hatás kiváltása, ez rendszerint bírálattal kapcsolódik össze (pl. a pozitív érték hiányának eltitkolása majd lelepleződése).

(1887-1938) Író, költő. A nyelvi humor legnagyobb alakja. 1912-ben látványosan tör be a magyar irodalomba, amikor megjelent az Együgyű lexikon és a Görbe tükör című novelláskötete. Egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a h

(1879-1934): regényíró, költő, újságíró. Kiskunfélegyházán és a budapesti egyetemen tanult. A Szegedi Napló munkatársa, 1913-19 között főszerkesztője volt. Verses elbeszélésekkel (Az aranyszőrű bárány, 1902), majd gyermekmesékkel indult. Önéletrajzi elemekkel átszőtt meséje, a Kincskereső kisködmön (1918) a magyar gyermekirodalom klasszikusa. A Tanácsköztársaság bukása után alig kerülhette el a letartóztatást, a Világ című lapban közölt cikkéért indított ellene eljárást a kormány. Első regénye A festő halála (1921), mely egy gyilkosság keretében ábrázolta szegedi életét. Az Ének a búzamezőkről (1927) a háború utóhatásairól, a magyar falu életéről ad képet. Történelmi regénye az Aranykoporsó (1932) a császárság korát idézi és lélekrajzzal ábrázolja a történelmi korforduló különböző embertípusait.