Biblia-A Paradicsom
A világmindenség teremtéséről szóló mítosszal kezdődik a Bibliais.
A Biblia (Szentírás) a zsidó és a keresztény vallás szent könyve, de egyben az óhéber és az ókeresztény irodalom kiemelkedő gyűjteménye is. Különböző műfajok ősi formáit találjuk meg benne (pl. elbeszélés, családtörténet, példázat, jövendölés, himnusz, siralom, szerelmi dal). Jelképes nyelve a költői kifejezés nyelvével rokon, történeteiben pedig emberi alaphelyzetek, élmények fejeződnek ki.
A mitologikus elképzelésekkel szemben a Biblia következetesen az egy Istenben való hitet képviseli (monoteizmus).
Két részből áll, az Ószövetségből és az Újszövetségből. Az Ószövetség első öt könyvét Mózesnektulajdonítják: ez a Tóra(törvény). Ezek közül az első a Teremtés könyve(Genesis). Ebben találjuk a Paradicsom(Édenkert) és a Bűnbeeséstörténetét.
A Paradicsom
Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet megművelje. Egyszer pára szállt fel a földről, és megáztatta a föld egész felszínét. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.
Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert (Ádámot), akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásnak a fáját. Egy Édenben eredő folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt. Az egyiknek a neve: Pison; ez átfolyik Havilia egész földjén, ahol arany található. Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és onixkő is. A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét. A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszúrtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje a és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és a rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz."
Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hasonló hozzá." Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.
Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiból lett." Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s kettő egy test lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.
Biblia: Szentírás; a zsidó és a keresztény vallás szent könyve, de egyben az óhéber és az ókeresztény irodalom kiemelkedő gyűjteménye is. Különböző műfajok ősi formáit találjuk meg benne (pl. elbeszélés, családtörténet, példázat, jövendölés, himnusz, siralom, szerelmi dal). Két részből áll, az Ószövetségből és az Újszövetségből.