A levél

A levél az élőszavas beszélgetést helyettesítő írásbeli közlés. - A magánlevéltéma tekintetében teljesen kötetlen, a baráti-rokoni társalgás írásos formája. A misszilis(elküldött) levélvalóságos élő személyhez szól, s írójának az a célja, hogy a címzett azt elolvassa. Ezzel szemben a fiktív(képzelt) levélcímzettje általában kitalált, nem valóságos vagy már meghalt személy. Írója eleve azzal a szándékkal készíti, hogy nem is küldi el senkinek, illetve az olvasóközönségnek szánja.

Az irodalmi levelek többnyire fiktív levelek. Szerzőik a levélformát mondanivalójuk művészi kifejezésére használják fel, s ezáltal stílusuk elevenebbé, közvetlenebbé válhat. A levélnek nincsenek merev műfaji szabályai, tartalmát tekintve rugalmas: korlátozás nélkül szólhat bármiről. – A verses formájú irodalmi levelek elnevezése episztola.

A prózai irodalmi levél már az antik római irodalomban elterjedt; nevezetesek Cicero és az ifjabb Plinius ilyen írásai. A 17—18. században főként a francia irodalomban volt e levéltípus a vezető műfajok egyike (a regényeket is gyakran levélformában írták).

A magyar irodalomban a legkiemelkedőbb e műfajban Mikes Kelemen (1690—1761) 207 fiktív levélből álló gyűjteménye, melyet később (1794-ben) Törökországi levelekcímen adtak ki. Mikes Kelemen önzetlen hűséggel szolgálta II. Rákóczi Ferenc fejedelmet. A kuruc szabadságharc elbukása után követte őt a száműzetésbe is: vele volt 1717 őszétől kezdve a törökországi Gallipoliban, majd Rodostóban. Leveleit egy képzeletbeli személyhez, "édes nénjéhez" írta négy évtizeden át. Részletesen beszámolt bennük törökországi tapasztalatairól, a bujdosók sorsáról, legszemélyesebb élményeiről és számtalan más témáról. Könnyed, szellemes társalgási stílusban, sokféle hangnemben megírt "csevegések" ezek, jellemző rájuk az anekdotázó hajlam s gyakran az egyik tárgyról a másikra térő gondolatszövés.

Mikes Kelemen képe

Levél: az élőszavas beszélgetést helyettesítő írásbeli közlés. - A magánlevél téma tekintetében teljesen kötetlen, a baráti-rokoni társalgás írásos formája. A misszilis (elküldött) levél valóságos élő személyhez szól, s írójának az a célja, hogy a címzett azt elolvassa. Ezzel szemben a fiktív (képzelt) levél címzettje általában kitalált, nem valóságos vagy már meghalt személy. Írója eleve azzal a szándékkal készíti, hogy nem is küldi el senkinek, illetve az olvasóközönségnek szánja. Az irodalmi levelek többnyire fiktív levelek. Szerzőik a levélformát mondanivalójuk művészi megjelenítésére használják fel, s ezáltal stílusuk közvetlenebbé válhat. A levélnek nincsenek merev műfaji szabályai, tartalmát tekintve rugalmas: korlátozás nélkül szólhat bármiről. A verses formájú irodalmi levelek elnevezése episztola.

Kosztolányi Dezső: Mikes Kelemen, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1976 (In: Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim).

Veress Dániel: Így élt Mikes Kelemen, Móra Könyvkiadó, Bp., 1978.

Bitskey István: Mikes Kelemen és a magyar emlékírók, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996 (In:Bitskey István: Eszmék, művek, hagyományok: Tanulmányok a magyar reneszánsz és barokk irodalomról).