Móricz Zsigmond (1879—1942) a 20. század első felének egyik legjelentősebb prózaírója. Falusi, vidéki témájú novellákkal és regényekkel kezdte pályáját. Az 1920-as években – közel egy évtizeden át – több művében foglalkozott a volt "történelmi osztály", a dzsentri lehetséges társadalmi szerepével. Élete utolsó tíz évében visszakanyarodott pályakezdésének témavilágához: a civilizációtól távol eső népi-paraszti világ bemutatására törekedett.