Távszervíz ( részlet)

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, de a vasfüggönyön innen, volt egyszer egy Mézga család. Ott laktak a Kökörcsin utcában, valahol Európában, nevezetesen Budapesten, ama legendás hatvanas-hetvenes évek táján. Szerencsénkre, tegyük hozzá, különben most másokról mesélhetnénk ebben a könyvben.
Minden úgy kezdődött, hogy Mézgáék éppen vacsoráztak. Szerettek vacsorázni. Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy reggelizni, ebédelni is szerettek volna, de hát mifelénk akkoriban is az a módi járta, hogy reggel mindenki siet bekapni valamit, délben ott ebédel, ahol tud, ami pedig az egyéb kis alkalmi eszegetéseket illeti, azzal senki nem törődik ebben a nagy rohanásban.
Így aztán Mézgáné született Rezovits Paula sosem tudja, hogy mitől hízik, Hitvesét, Gézát már nem is érdekli, hogy mitől hízik. Az örökmozgó Aladárt viszont éppen hogy nagyon is érdekli, mikor, mitől hízhatna. Csak Kriszta, a bájosan idegesítő kamasz lány nem hízik, mivelhogy évek óta koplal, amit jóanyja egyre növekvő aggodalommal és irígységgel vesz tudomásul. Amit ezt elmeséltük róluk, ők már szépen el is tüntettek mindent az asztalukról. Ilyenkor Mézga Géza a családi hagyományok által előírt szertartásos mozdulattal megtörli száját és hálásan elrebegi:

• Csodálatosan főztél, Paula!
• Megint híztam egy mázsát!-licitál apjára Kriszta.

Rendszerint vesztére. Jóanyja rögtön lecsap rá:

• Akkor emeld fel szépen a feneked és segíts!

A hölgyek tehát leszedik az asztalt. Aladárt célszerű távol tartani a konyhától, mert felettébb hajlamos a technikai újításokra. Jobb híján most is egy biológiai kísérletbe bonyolódik. A család Blöki névre hallgató kutyáját akarja megmenteni a hajdani tengerészek rettegett betegségétől, a C-vitamin hiány okozta skorbuttól, ezért a gyanútlanul mohó állat szájába egy erős paprikát dug. Blöki lángoló torokkal, nyüszítve menekül megszokott búvóhelyére, a sezlon alá. Aladár aggodalmasan csóválja a fejét.

• Hogy fog ez megbirkózni a betörővel?

Válaszra nincs idő, mert máris itt a szokásos esti szertartás következő jelenete. Mézga Géza elfoglalja helyét a fotelében és kipróbálja tekintélyét:

• kérem a papucsomat!

Mivel elsőre senki sem ugrik, a ház ura segíteni próbál:

• ..Ott van a sezlon alatt!

Aladár szolgálatkészen támogatja az atyai óhajt:

• A papa a papucsát kéri!

Kriszta pedig készségesen továbbítja az információt édesanyjának:

• Add már oda neki…!

Paula asszony férje kívánságait már automatikusan engedi el füle mellett, de leánykájának közbenjárását kénytelen meghallani, így hát gyorsan pontot tesz az ügy végére:

• Ott van a sezlon alatt, Géza!

A kör bezárult, Mézga Géza nyögve mászik be a sezlon alá, ahol rövid, ám heves közelharcba kerül Blökivel, aki éppen papucsot rágcsál paprika ellen. A győztesen megtért családfő ezután megszokott újságját követeli. Hiába! A lap időközben –gondosan csíkokra szabdalva -Kriszta hajbodorításának hasznos kellékévé lényegült. Az esetet értékelő apai dörgedelmet a leleményes leány éppen annak a magnónak a bömböltetésével hatástalanítja, melyet apjától kapott szülinapjára. Szegény túlharsogott Gézánk a visszaszerzett papírcsíkokból füldugókat sodor, így próbálja átvészelni az esti krimi kezdetéig hátralevő nehéz időszakot.
Közben senki sem veszi észre, hogy titokban már elkezdődött egy másik krimi. Aladár kihasználja, hogy a családi háború leköti a többiek figyelmét. Lopva a kor divatjának megfelelően nagyméretű, kisképernyős-családi tévékészülék háta mögé oson. Szentségtörő kézzel leemeli az elektronikus házi oltár hátlapját, majd néhány nélkülözhetetlen alkatrésszel gyarapodva eltűnik a szobájában, amelynek ajtaján egy koponya és két keresztbe tett csont figyelmezteti az oda bemerészkedőket a rájuk váró veszedelmekre.
Amikor a feszültség már-már elviselhetetlenül fokozódik a falióra hetet kakukkol.

• Kezdődik!-rohan be Paula diadalmasan a konyhából. Géza megerősödve érezvén hadállását, gyorsan kikapcsolja Kriszta lármadobozát, bevágja Aladár nyitott szobaajtaját, csendet parancsol a kakukkos órának, sőt, azt is megkockáztatja, hogy határozottan kijelentse:
• Majd én megmutatom!-Óvatosan hozzáteszi:-A rézangyalát!

Közben Paula megnyomja a kapcsológombot, és elkezdődik-vagy inkább folytatódik- a családi krimi.
Egy nevezetes bűnügyi filmsorozatot nézet akkoriban az egész ország. Kezdete előtt kísértetiesen elnéptelenedtek az utcák. Csupán itt-ott lehetett hallani az autók szirénázását, mivelhogy mentősök rendőrök és tűzoltók is igyekeztek minél gyorsabban képernyő elé kerülni. Amikor végre felhangzott a jól ismert szignál, nézők milliói borzongtak bele. Mézgáékra azonban ezúttal korábban jött rá a borzongás. Döbbenten vették észre, hogy az esti műsor kezdetét konferáló bemondónak két feje van.
Paula először telefont ragad, de a szerviz foglaltat jelez. Már a szerelők is a képernyő előtt ülnek. A kudarctól még ingerültebben rohan a készülékhez. Tekergetni kezdi annak összes kézre eső és rejtett gombját. A képernyő hol elsötétedik, hol kivilágosodik, a kétfejű bemondó pedig vibráló arccal recsegi mondandóját a kedves nézőknek:

• …Híreink után az ismert bűnügyi…
• Géza, tőled még ez a készülék is megőrül!-ripakodik rá szemrehányóan karosszékében lapító férjére Paula.-Mi ez?

Géza rosszat sejt. Először megpróbál kitérni a probléma elől. Nincs semmi ok, amiért be kellene avatkozni az események természetes menetébe.

• Ez egy új bemondó, drágám!Ennek ilyen uborkafeje van.
• Jó, jó! De miért kettő? –háborog tovább Paula, majd elhangzik a szokásos parancs: -Géza, csinálj már valamit!

Géza lehajtott fejjel, halált megvető elszántsággal megindul a készülék ellen, Először nyomkod és tekerget, mint tette azt előbb hitvese is. Az eredménytelenségtől egyre ingerültebb Paulának közben eszébe jut, hogy a hasonló katasztrófák elhárítására kihívott tévészerelők rendszerint leveszik a készülék hátlapját, és különféle drótokat huzigálnak.

• De Paula! Itt legalább kétszáz olyan valami van, amit huzigálni lehet!-siránkozik Géza. –Melyikkel kezdjem?
• Nekem teljesen mindegy!-jelenti ki nagyvonalúan Paula- Csak huzigálj már végre, mert kezdődik a krimi!

ÉS Géza huzigál. Először Kriszta figyel fel az eredményre:

• Állati!-És ebben nincs semmi tiszteletlenség. Sőt! Kriszta éppen hogy elismerését fejezi ki, atyja milyen eredeti stílusú rángótáncot jár egyik kezével a készülékbe kapaszkodva. Blökinek azonban más ízlése lehet,mert csattogó fogakkal rohan elő a sezlon alól. Ám amikor belekap Géza bokájába, rögtön átveszi gazdája különös táncritmusát. Mézga Géza eközben popsztárokat lepipálva sikoltozik:
• Húzd ki, mama! Húzd ki!

Paulát már nagyon idegesíti ez a –mostani rendkívüli helyzetükhöz egyáltalán nem illő-komolytalanság, ezért sürgősen akcióba lép. Géza rémülten ordít:

• Nem a kutyát! A konnektort!

Persze Paula sosem hallgat Gézára. Így aztán hamarosan-a vinnyogva rángatózó Blökibe kapaszkodva-ő is beszáll a virtustáncba. Fülhallgatójától leárnyékolva Kriszta semmit sem hall a segélykiáltásokból így hát lelkesen tapsolva követi a családi atttrakciót. Szerencsére a lárma Aladárt is kicsalogatja barlangjából. Szakértői pillantással fölméri a helyzetet, és kelő munkavédelmi kioktatásban részesítvén őseit, kihúzza a konnektorból a zsinórt. Ezzel vége a mulatságnak.