Az időmértékes verselés az irodalomban a rövid és hosszú szótagok váltakozására építő verselési forma.
Az időmértékes verselés szótagjai a köznyelvben használt szótagoktól eltérhetnek, ha ezt a vers szerkezete megkívánja.
A rövid szótagokat az irodalomban a szótag első betűje alá rajzolt U-val jelöljük. Akkor beszélünk rövid szótagról, ha egy szótag rövid magánhangzót tartalmaz, vagy a rövid magánhangzó egy mássalhangzóval áll együtt.
A hosszú szótagot az irodalomban a szótag első betűjének aláhúzásával jelöljük. Hosszú szótagról akkor beszélünk, ha egy szótag hosszú magánhangzót tartalmaz, vagy egy rövid magánhangzó után két vagy több mássalhangzó áll.
A névelők és néhány kötőszó, valamint a szavak utolsó szótagjai értelmezhetők hosszú és rövid szótagnak is, ha ezt a vers strófaszerkezete megkívánja.
Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek mértékegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3 sőt 4 morás verslábakat.