Rajzold le a grundot a szöveg megfelelő részeinek segítségével!

Keresd meg a belvárosban a grund helyét! Hol állhatott?

Mit jelképez a grund a Pál utcaiak számára? És mit jelent a vörösingesek számára?

Melyek a legnehezebben védhető részek a csata során? Indokold válaszodat a szöveggel!

Milyen fegyverekkel harcol a két csapat? Mutasd be ezeket!

Rajzoljátok be egy nagyra rajzolt grund-térképen a hadmozdulatokat! Hogyan harcolt a két csapat?

Kik harcoltak a legjobban a Pál utcaiak közül? Mutasd be őket!

Jellemezd Áts Feri harci és vezetői szerepét! Hogyan küzdött a grundért folyó csatában?

Milyen harcosok a Pásztorok? Jellemezd őket harcmodoruk szerint!

Gyönyörű tavaszi nap volt a háború napja. Reggel esett az eső, és az iskolában, szünet alatt a fiúk szomorúan néztek ki az ablakon. Azt hitték, az eső el fogja verni az egész csatát. De délfelé szépen elállott az eső, és kitisztult az ég. Egy órakor már ragyogott az édes tavaszi napsugár, fölszikkadt a kövezet, s mikor a fiúk hazamentek az iskolából, megint meleg volt, és friss illatokat hozott a szellő a budai hegyekről. Ez volt a legszebb csataidőjárás, amit csak kívánni lehetett. Az erődökben felhalmozott homok megázott, de meg is száradt egy kicsit délutánra. A bombák így használhatóbbak voltak.
Nagy volt a szaladás egy órakor. Rohant haza mindenki, és már háromnegyed kettőkor a grundon zsibongott a hadsereg. Némelyiknek még a zsebében volt az ebédről maradt kenyér, onnan eszegette. De most már nem volt oly nagy az izgalom, mint tegnap. Tegnap még nem tudták, mi lesz. De a követek megjelenése eloszlatta az izgatottságot, melynek helyébe a komoly várakozás lépett. Most már tudták, mikor jönnek, és tudták, milyen lesz a harc. Forrott valamennyiben a harckészség, és már szerettek volna az ütközet hevében lenni. Az utolsó félórában azonban változást tett Boka a haditerven. Mikor a fiúk összegyülekeztek, meglepetve látták, hogy a negyedik és ötödik erőd előtt nagy és mély árok húzódik. Az ijedősebbek rögtön arra gondoltak, hogy ezt az ellenség csinálta, és megrohanták Bokát:

• Láttad azt az árkot?
• Láttam.
• Ki csinálta?
• Janó csinálta ma hajnalban, az én megrendelésemre.
• Minek ez?
• Ezzel megváltozik a haditerv egy része.

Megnézte a jegyzetét, és előhívta az A és B zászlóalj parancsnokait.

• Látjátok azt az árkot?
• Látjuk.
• Tudjátok, mi a sánc?

Nem nagyon tudták.

• A sánc - mondta Boka - arra való, hogy a sereg meghúzódjék benne, el legyen rejtve az ellenség elől, s csak a kellő pillanatban kezdje el a harcot. A haditerv megváltozik, mert ti nem a Pál utcai kapunál fogtok állani. Rájöttem, hogy ez nem jó. Ti mind a két zászlóaljjal a sáncárokban fogtok elbújni. Mikor az ellenségnek ez a része bejön a Pál utcai kapun, az erődök azonnal megkezdik a bombázást. Az ellenség az erődök felé megy, mert nem látja a farakások tövében a sáncot. Mikor ötlépésnyire van a sánctól, ti kidugjátok az árokból a fejeteket, és onnan hirtelen bombázni kezditek őket homokkal. Az erődök közben egyre tovább tüzelnek. Ekkor ti kirohantok a sáncból, és rávetitek magatokat az ellenségre. Nem kergetitek őket rögtön a kapu felé, hanem megvárjátok, míg mi végzünk a Mária utcai résszel, és csak mikor én rohamot fúvatok, akkor kergessétek őket a kapu felé. Mire mi a Mária utcai részt beszorítottuk a kunyhóba, az első és második erőd legénysége átrohan a többi erődbe, és a mi Mária utcai seregünk a ti segítségetekre jön. Tehát ti csak feltartóztatjátok őket. Értitek?
• Hogyne.
• És ekkor fúvatom a rohamot. Ekkor már kétszer annyian leszünk, mint ők, mert az ő seregük fele akkor már a kunyhóban lesz. És a törvények szerint csapattámadásnál nem baj, ha többen vagyunk. Csak a személyes támadásnál nem szabad kettőnek egy ellen menni.

Mikor ezt mondta, Janó odament a sánchoz, és megigazgatta néhány kapavágással. Aztán még egy talicska homokot öntött bele.
Az erődök legénysége ezalatt serényen munkálkodott, sürgött-forgott a farakások tetején. Az erődök úgy voltak csinálva, hogy a fahasábok közül csak a fejük látszott ki a fiúknak. Le-lehajoltak, eltűntek, majd újra felbukkantak. Csinálták a homokbombákat. Minden erőd fokán kicsiny piros-zöld zászlót lengetett a szél, csak a sarkon levő, harmadik számú erődről hiányzott a zászló. Ez a hiányzó zászló volt az, amit Áts Feri annak idején elvitt. Ennek a helyébe nem tűztek másikat, mert ezt a csatában akarták visszafoglalni.
Igen ám, de még emlékezhetünk rá, hogy ez a sok viszontagságon átment zászló legutóbb Gerébnél volt. Először Áts Feri vitte el, s a vörösingesek elrejtették a füvészkerti romban. Onnan elvitte Nemecsek, akinek az apró lábnyomait a porban fölfedezték. Amaz emlékezetes estén, amikor egyszerre csak a vörösingesek közé pottyant a kis szőke a fáról, a Pásztorok kicsavarták a kezéből, és ismét visszakerült a tomahawkok közé, a vörösingesek titkos fegyvertárába. Onnan legutóbb Geréb hozta el, hogy kedveskedjék vele a Pál utcaiaknak. De már akkor megmondta Boka, hogy nekik visszalopott zászló nem kell. Ők becsülettel akarják visszaszerezni a zászlót.
Tehát tegnap, alighogy eltávozott birodalmukból a vörösinges küldöttség, egy Pál utcai küldöttség kelt útra a zászlóval a Füvészkert felé.
A Füvészkertben épp nagy haditanács volt, mikor odaértek. Csele vezette a követeket, akik ketten voltak: Weisz és Csónakos. Cselénél fehér zászló volt, s a piros-zöld zászlót újságpapirosba göngyölve vitte Weisz.
Az őrök elibük álltak a fahídon:

• Állj, ki vagy?!

Csele kihúzta a kabátja alól a fehér zászlót, és magasra emelte. De szólni - egy szót se szólt. Az őrök nem tudták, ilyenkor mi a szokás. Hát bekiáltottak a szigetre:

• Huja! Hopp! Idegenek vannak itt!

Erre Áts Feri ment ki a hídra. Ő már tudta, mit jelent a fehér zászló. Beeresztette a követeket a szigetre.

• Követségbe jöttetek?
• Igen.
• Mit akartok?

Csele előlépett:

• Visszahoztuk ezt a zászlót, amit elvettetek tőlünk. Már nálunk volt, de nekünk így nem kell. Hozzátok magatokkal holnap a csatába, és ha el tudjuk venni tőletek, akkor elvesszük. Ha nem, akkor a tiétek marad. Ezt üzeni a tábornokom!

Intett Weisznek, aki nagy komolyan csomagolta ki a papírból a zászlót, s mielőtt átadta volna, megcsókolta.

• Szebenics fegyvertáros! - kiáltotta Áts.
• Nincs itt! - hangzott a sűrűből.

Csele megszólalt:

• Épp most volt nálunk követségben.
• Igaz - mondta Áts Feri -, ezt elfelejtettem. Hát jöjjön elő a helyettes fegyvertáros.

Egy bokor ágai széthajlottak, és a kis fürge Wendauer jelent meg a vezér előtt.

• Vedd át a követektől a zászlót - mondta -, és tedd el a fegyvertárba.

Azzal a követekhez fordult.

• A zászlót a csatában Szebenics fegyvertáros fogja vinni. Ez a válaszom.

Csele ismét fel akarta emelni a fehér zászlót, annak jeléül, hogy elmennek, mikor megint megszólalt a vörösinges vezér.

• A zászlót - mondta - valószínűleg Geréb vitte vissza hozzátok.

Csönd volt. Nem felelt senki.
Áts megkérdezte:

• Geréb volt?

Csele haptákba vágta magát.

• Erre nincs megbízásom! - mondta katonásan, aztán rákiáltott a legényeire: - Vigyázz! In-dulj!

És otthagyta a vezért. Nemhiába mondták Cseléről, hogy gigerli, nemhiába volt elegáns fiú Csele, meg kell neki adni, hogy ezt katonásan csinálta. Nem volt hajlandó elárulni az ellenségnek senkit, még az árulót sem.
És Áts Feri e pillanatban egy kicsit le volt főzve. Wendauer ott állott a zászlóval, és bámult. Aztán dühösen kiáltott rá a vezér:

• Mit bámészkodol itten?! Vidd a zászlót a helyére!

Wendauer elkullogott, és közben azt gondolta: „Mégiscsak nagyszerű fiúk ezek a Pál utcai fiúk! Íme, ez már a második közülük, aki lefőzte a rettenetes Áts Ferit!”

Farakás