A 18 éves költő úgy érkezett meg Debrecenből Budapestre, mintha Párizsba jutott volna el. Vágyak, remények éltek benne, s ezek beteljesülését látta első sikereiben: Babits barátja, Tóth Árpád munkatársa lett. A Föld, Erdő, Isten(1922) című első kötetéből egy bukolikus világból érkező s bukolikus örömökre vágyó tehetséges és művelt fiatalember alakja bontakozik ki. A kötet verseinek élményanyagát még nem a nagyváros táplálja: korábbi kirándulások képei, régi és új szerelmek emlékei olvadnak össze rímtelen jambusokban írt, antikizált idilljeiben. Az 1919 utáni kor kegyetlen valósága csak áttételesen jelentkezik egy „latin” elégiában (Rutilius levele).

A következő kötetekben ­ Kalibán(1923), Fény, fény, fény(1925), A Sátán Műremekei(1926) – alaposan megváltozik a témakör: a város és az itt élő ember(ek) élete lesz legfőbb ihletforrása. Az eleinte még ámulatot kiváltó nagyváros (Város) hamarosan „a szörnyeteg városává” válik, s az idill, a természet most már csak menekülési vagy megújhodási alkalom (Szénásszekér; Hajnal a nagyvárosban). A húszas évek költészetének fő szólama a város, a világ, a pénz, a jelen elleni keserű, átkozódó lázadás. „Átkozd meg a várost és menekülj!” – hirdeti második kötetében a ciklus címe, s az idézet így folytatódik a versben(A szörnyeteg városa):

„Átkozd meg a várost

°°s menekülj a szabadba, ki,

menekülj a hegyekbe, mezőkre s ott

°°a tiszta ég alatt

mindent elölről kezdve építsd

°°új városodat:

építs új várost és idézd

°°az új istent, aki

jön és vihara csákányaival

°°a múltat szétveri!”

Dühének forrása egyéni léthelyzetében fedezhető fel elsősorban. Illúziói, reményei szétfoszlottak. Foglalkozása, tehetsége a városhoz kötötte, az újságírói munkát azonban robotnak, igának tartotta (Az Est-lapoknál telefontudósításokat fölvevő gyorsíró).

Beérkezett a polgári társadalomba: tekintélye, állása, családja volt, de nehéz anyagi gondok kínozták. A pénztelenség gyötrelmeit ugyanúgy élte át, mint Ady Endre: a szellemi és testi gyönyörök teljességére vágyott, de ettől elzárta a szürke hétköznapok nincstelensége, az örökös létbizonytalanság. Adys hangulatok, motívumok szövik át Szegénynek lenni s fiatalnakcímű indulatos versét. A „rettenetes” kulcsszó hatszor hangzik el a tehetetlen kétségbeesés lelkiállapotának jelzéseként. Rettenetes az élet, a sors az „örök ínség” tűrhetetlen rabigájában, különösen akkor, ha az ember részt szeretne kapni minden örömből. A költő panaszában nemcsak a személyes sors lehetetlensége kap hangot: a húszas évek fiatal értelmiségi nemzedékének létérzékelését is megszólaltatja a költemény. Még felcsillan valami kevéske a jövőbe vetett hitből, reményből: a záró strófa előtti szakasz dacos forradalmi indulónak is felfogható:

Óh, részt kapni minden örömben! ­

Fúlj meg, lélek tüze... De nem, nem,

ez csak a düh, a régi átok:

tanulnunk kell, testvéreim,

újak, indulók, proletárok!

A fent említett három kötetben csak úgy sorjáznak az elkeseredett tiltakozások, vádak és szitkok a reményeket megtipró világ ellen. A kiszolgáltatottság tehetetlensége, elvakult kétségbeesése robban ki – megdöbbentő, szinte önmarcangoló módon – a Kalibánban, mikor a vad ösztönök nevében üzen hadat az értelemnek és a szépségnek:

Égesd el a könyveket, Kalibán!

Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed

fojtsa koromba gyémánt agyvelők

értelmetlen tündérjátékait!

Nincs szükség rájuk. Mit pöffeszkedik

az isteni tudás? Üzlet az is!

Az aljas élet szégyelli magát

és álarcot vesz fel és hisz neki.

Kalibán ShakespeareA viharcímű drámájának félig állati, félig emberi szörnyetege, akit Prospero próbál tanítani, nevelni, morális fejlődése azonban nem tart lépést a szellemivel. A darabot Babits Mihály fordította le 1916-ban. – Szabó Lőrinc egy színházi előadás után kezdte írni „még aznap éjjel” költeményét, amelyben ellentmondásokból álló lényének egyik fele olyasmire uszította a másikat, amitől borzadt. A könyvégetésre és kultúrarombolásra buzdító vers mélyén Babits és Szabó Lőrinc, a „barbár tanítvány” viszonyának megromlásáról is szó van: a két ember temperamentum, jellem, erkölcs tekintetében egymásnak szöges ellentéte volt.