A mű két cselekményszála a hátország és a front képét idézi fel és kapcsolja össze. Ez eleve feszültséget teremt: a hadsereg és a civil élet sohasem illeszkedhet harmonikusan. Örkény ezt az ellentétet még fokozza is. Varró őrnagy egy partizánvadász-egység parancsnoka, Tóték pedig egy hegyvidéki üdülőközség lakosai. Az érzelmi-hangulati és a mögötte lévő lényegi ellentétek már a művet elindító helyzetben hangsúlyosak. Az őrnagy„megrendült egészségi állapota miatt” kap kéthetes szabadságot, Tóték viszont majd kicsattannak az egészségtől. Tótékat készületlenül éri a háborúból érkező őrnagy magatartása, bár ők igyekeznek minden eshetőségre felkészülni. De ők üdülővendégre várnak, még ha rendkívülire is. Előkészületeik is ezt mutatják (szagtalanítás, a csönd és a fenyőillat biztosítása, kényelmi tárgyak beszerzése). Tevékenységükkel fiuk sorsán akarnak segíteni, az őrnagy kiszolgálásával azonban önkéntelenül is a háború kiszolgálását kezdik meg.

A frontot idézi az egyik cselekményszál: Tót Gyula zászlós története, amelyet levelekből, sürgönyökből, leltárból ismerhetünk meg. Ezek a szerző által írt, azaz fiktív dokumentumok nagymértékben megnövelik a mű hitelességét, valószerűségét, hiszen ezer- és ezerszámra készültek a háború idején ilyenfajta levelek és sürgönyök. A frontélet azonban közvetlenül is megjelenik a hátországbeli üdülőközségben az őrnagy alakján keresztül.

A hátországban és a fronton történtek összekapcsolásában kulcsszerepe van a postásnak, hiszen tőle függ, hogy a leveleket Tóték megkapják-e vagy nem, ugyanis a bolond az általa különösen tisztelt Tót úr részére csak jó híreket továbbít. A halálhírről szóló sürgöny megsemmisítésének lényeges szerepe van a cselekmény befolyásolásában. Ha Tóték megkapják a sürgönyt – nincs konfliktus, hiszen cél nélkül nem vállalták volna az alkalmazkodás fokozatait, a szolgalelkűséget. Ha az őrnagy ott-tartózkodása közben kaptak volna sürgönyt, akkor drámai összecsapásra, lázadásra nyílott volna lehetőség. Így Tóték végigjárják az alkalmazkodás különböző fokozatait. A sürgöny megsemmisítésének azonban nemcsak a szereplők viselkedésében, hanem a groteszk általánossá válásában is jelentősége van. Már a lehetőség is groteszk, hiszen a bolond válik postássá, s ő korántsem postásként viselkedik. Még lényegesebb az a feszültség, amely azáltal keletkezik, hogy a cselekmény egyik lényeges elemét illetően mást tud az olvasó (néző) és mást a Tót család. Tóték – és környezetük – szinte hősi áldozatvállalásnak tekintik a teljes alkalmazkodást, a befogadó viszont tudja, hogy nem hősi cselekedetről, nem fenséges vagy tragikus helyzetről van szó, hanem abszurd helyzetbe került gyámoltalan emberek groteszk vergődéséről.

Az író ezáltal elidegenítően, az azonosulást mellőzve mutatja be a Tót családot. Az a célja, hogy az olvasó is képes legyen a kritikus távolságtartásra. Amikor értesülünk a fiú haláláról, megteremtődik e távolságtartás objektív lehetősége. Az olvasó sem érzelmileg, sem gondolatilag nem azonosulhat a szereplők szolgalelkűségével, ugyanakkor részvétet érezhet a kiszolgáltatottak iránt. S a mű követése közben a gondolati általánosításra is képes lesz: mindig gyanakvással kell fogadnunk azokat, akik a mi érdekeinkre hivatkozva szolgává akarnak aljasítani bennünket.