Csoóri Sándor (1930) nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója: líra, irodalmi szociográfia, esszé, széppróza, filmforgatókönyv a legfontosabb műfajai, s jelentős politikai szerepet is vállalt. Petőfi és a publicisztikus közéleti líra bűvöletében indult, a Rákosi-kort ostorozva, majd Juhász Ferencék látomásos-szimbolikus-mítoszi jellegű költői forradalmától megérintve saját, tárgyiasan látomásos hangot alakított ki.

Uralkodó képeivel metafizikai sugárzásra törekszik. Szemléletmódja elégikus, versbeszédére a képgazdagság és az asszociatív jelleg ellenére egyfajta „új egyszerűség”, századvégi klasszicizálás, következésképpen a „mindenkihez szólás” igénye jellemző. Ismert versei: Anyám fekete rózsa; Idegszálaival a szél; Vadfiú hajjal; Berzsenyi elégiája; Kezemben zöld ág. Esszéit a tájékozódás igénye, az indulati telítettség, a viviszekció, az önélveboncolás képessége és kényszere, az „odaadás és elítélés” képessége, a belőlük következő drámaiság jellemzi (Tenger és diólevélcímű gyűjtemény, 1994). Fontosabb filmforgatókönyvei: Tízezer nap; Ítélet; Hószakadás(rendező: Kósa Ferenc); Nyolcvan huszár(rendező: Sára Sándor).

Kiss Ferenc: Csoóri Sándor, Bp., 1990

Kulcsár Szabó Ernő : Rapszódia térben és időben (Csoóri Sándor lírai portréjához), Bp., 1987 (In: Műalkotás-szöveg-hatás)

Koczkás Sándor: Megkésettség, menekülés?Csoóri Sándor pályájának értelmezéséhez, 1963 (In: Kortárs 1963.4.sz.)