Kassák első igazán jelentős, programadó verse 1915-ben jelent meg A Tettben. A Népszavaazért nem közölte, mert zagyvaságnak tartotta, Osvát pedig így nyilatkozott: „Uram, ez nem vers, hanem kocsizörgés.” Nem fogadta el ő sem azt az új ritmust, amelyet Kassák honosított meg líránkban. A szabad versről van szó, amelynek szabadsága valójában nem teljes kötetlenséget jelent, bár ez a nézet tartósan él a köztudatban.

A szabad vers azért „szabad”, mert nem követi azokat a ritmusrendszereket, amelyek a nemzeti költészetekben kialakultak és megszilárdultak. A fogalom eredetileg a 17. századi költészetben a kötött ritmusok fellazítására, a verslábak ingadozó számú alkalmazására vonatkozott. Vannak, akik nem is tekintik versnek, pedig a szabad vers nem ritmus nélküli, hanem szabad ritmusú, ahol a ritmus a szótagnál nagyobb egységekből, tagmondatokból, mondatokból alakul. A költő a korábbiaknál sokkal kötetlenebbül, egyéniségéhez és a vers világához jobban alkalmazkodó módon alakíthatja a ritmust, amely lehet vers-, próza- és gondolatritmus, illetve ezek kombinációja is.

A Mesteremberekben alapvetően az értelmi-gondolati egységek és az ezek alapján adódó hangsúlyviszonyok tagolják a verset, s adnak a különböző hosszúságú soroknak nemcsak hangulatilag, de ritmikailag is egységet.

Kassák megírta, hogy előadva rögtön sikert aratott a vers. Természetesen többféle előadásmód képzelhető el, többféle hangsúlyozás, tagolás, ami módosíthat a ritmuson is. A lényeg az, hogy a szabad vers egyes típusai hangzó versek, vagyis néma olvasásra kevesebbet mondanak. (Ellentétben a képverssel, amelyet elmondani nem lehet, ott a nyomdai kép közöl máshogyan alig kifejezhető jelentést.)

A Kassák-féle szabad vers kialakulásában az amerikai Walt Whitman(1819—1892) költészete és a modern izmusok mellett a magyar hagyomány is szerepet játszott. Nemcsak a Nyugat, hanem Berzsenyi Dániel képalkotása, nyelvi ereje is hatással volt rá, sőt az időmértékes ritmus és a sormetszet bizonyos elemei is felismerhetők a korai versekben (éles metszet a sor belsejében, hexameter-ritmustöredékek).

Az is szokatlan volt a Mesteremberekben, hogy a költő nem önmagáról beszélt, hanem sokak nevében, a tömeggel azonosulva, végig többes szám első személyben. A vers lírai hőse nem egy személy, nem a költő, mint személyek képviselője, hanem a mesteremberek tömege, az a munkásosztály, mely újjáformálja majd a világot, s amelynek természetesen, de szinte személytelenül a vers szövegmondója is része. A költemény elhatárolással indul: azt sorolja, hogy mitől különböznek a mesteremberek. Nem tudósok, nem papok és nem hősök, nem a régi, polgári társadalom eszményképeit követik. A társadalmi változás szükségességének felismerése indokolja, hogy Kassák háttérbe szorítja a költői személyiséget. Összefügg ezzel az a felfogása, amely szerint a művészet társadalmi tett.

Walt Whitman: (1819–1892) amerikai angol költő, Első versei Fűszálak címen 1855-ben jelentek meg. Mérték- és rím nélküli, a szó- és gondolatritmusra alapított versei az élet és az ember szépségét, a demokráciát és az amerikai haza szeretetét éneklik.

szabad vers: a szabad vers azért „szabad”, mert nem követi azokat a ritmusrendszereket, amelyek a nemzeti költészetekben kialakultak és megszilárdultak. A fogalom eredetileg a 17. századi költészetben a kötött ritmusok fellazítására, a verslábak ingadozó számú alkalmazására vonatkozott. Vannak, akik nem is tekintik versnek, pedig a szabad vers nem ritmus nélküli, hanem szabad ritmusú, ahol a ritmus a szótagnál nagyobb egységekből, tagmondatokból, mondatokból alakul. A költő a korábbiaknál sokkal kötetlenebbül, egyéniségéhez és a vers világához jobban alkalmazkodó módon alakíthatja a ritmust, amely lehet vers-, próza- és gondolatritmus, illetve ezek kombinációja is.

konstruktivizmus: avantgárd irányzat, főleg a képző- és iparművészetben, valamint az építészetben; célja a világ újrateremtése, konstruálása az elvont formák, a geometriai elemek segítségével. A művészet hasznosságát előbbre valónak gondolták a szépségnél; ennek jegyében nyert tért az építészetben és az iparművészetben a funkcionalizmus (pl. Bauhaus-iskola, Walter Gropius (1883-1969) irányításával).