Kányádi Sándor (1929) erdélyi költő az eszményi társadalomépítés jegyében indult. A hatvanas évektől mindinkább szintézis igényű és erejű választ adott arra a kérdésre, hogy a modern líra inkább a közösséget vagy inkább a személyiséget fejezze-e ki, ő ugyanis egyesítette e két szempontsort. Ugyanakkor a hagyományba gyökerezettség és a kordában tartott modernizmus is a sajátja. Térben és időben egyetemes költői szemlélete, a kisvilágtól az emberiségig terjed figyelme. Lírája elégikus, de jelen vannak benne a tragikus, az ironikus hangnemek, szemléletmódok, különösen a nyolcvanas években. Fontosabb versei: Apokrif ének; Fától fáig; Fekete-piros; Halottak napja Bécsben; Krónikás ének Illyés Gyulának – odaátra; Kuplé a vörös villamosról. Műfordító, népszerű gyermekversek szerzője, saját műveinek avatott előadója.