Juhász Ferenc(1928) a népies realizmus friss szavú dalosaként kezdte a pályát, majd – szembenézve az ötvenes évek elejének kiélezett társadalmi-művészi ellentmondásaival – nagyszabású szemléleti-poétikai forradalmat hajtott végre Nagy Lászlóval együtt. Az eredmény a látomásos-szimbolikus-mítoszi verstípus és költészet. Kettejük közül Juhász Ferenc a kezdeményezőbb és kísérletezőbb alkat. Életműve mennyiségére nézve is igen terjedelmes, s egyetlen műben is kedveli a nagy formát.

Életpályája

Bián született 1928. augusztus 16-án. Apja kőművessegéd volt, súlyos tüdőbeteg lett, operálták, majd hivatalsegédként dolgozott. Édesanyja napszámos volt. Elemi iskolát Bián, polgárit Bicskén végzett, majd kereskedelmi középiskolába járt Budán. 1946-ban, majd 1948-ban is megkezdte bölcsészkari tanulmányait, de mindkétszer abbahagyta. Első két verse 1947 karácsonyára jelent meg a Diáriumban.

1948-ban feleségül vette Szeverényi Erzsébetet, aki később irodalomtörténész lett, majd sok évig küszködve súlyos betegségével, 1972-ben öngyilkosságot követett el. (A feleség apját kulákká nyilvánították, majd évekre börtönbe csukták, ami lehetetlenné tette lányának érvényesülését.)

Juhász különböző irodalmi munkahelyeken dolgozott, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lett (1951–1974). 1974-től megszűnéséig (1991) az új írásfőszerkesztője.

Első verseskönyve, a Szárnyas csikó1949-ben jelent meg, majd hamarosan két elbeszélő költeménnyel jelentkezett. A Sántha családa földosztásnak, az Apáma korán elhunyt szülőnek állított emléket. E korai versek a tágan értett népies-realista vershagyomány (Petőfi Sándor, Arany János, Illyés Gyula) folytatójának mutatták, aki a szegénység múltbeli és jelenbeli világát szembesítette, s a változások fölötti örömérzetét fejezte ki. A verseket egyszerű, naiv világszemlélet hatotta át, a szegényeket és a gazdagokat, a betegséget és az egészséget állította szembe. Határozottan vállalta az új kort, ars poeticái is ezt fejezték ki. Tipikus műfaja az életkép, s már ekkor törekedett a terjedelmesebb kompozícióra. A Sántha családhagyományos elbeszélő költemény, az Apámazonban már lazább szerkezetű, epikolírikus mű, amelyben nem a cselekményesség, hanem a fájdalmas emlékező magatartás a meghatározó. E művéért – 22 évesen! – Kossuth-díjat kapott.

Bár a fiatal költő határozott híve volt a társadalmi forradalomnak, nem fogadta el annak torzulásait, a költői egyéniséget korlátozó voltát. A maga útját akarta járni, ezért hamarosan összeütközött a kulturális politikával. új versekcímű kötetét (1951) s a későbbieket is támadások érték, minél következetesebben haladt a maga útján, annál erősebbek. Három év alatt három könyve jelent meg: Óda a repüléshez (1953); A tékozló ország(1954); A virágok hatalma(1955). Ezekben kibontakozott és ki is teljesedett költői forradalma, amely azonnali, felszabadító hatással is volt líránkra. 1957-ben már addigi életművének tekintélyes gyűjteménye látott napvilágot, A tenyészet országa.

1956 tragikus élményköre mélyen megrázta Juhász Ferencet is. Néhány évig nem tudott megszólalni, de még több évig nem is tartottak igényt írásaira, s újabb kötetét évekig hevertették. A Harc a fehér báránnyalcsak 1965-ben jelenhetett meg, pedig már akkor bizonyos volt, hogy nemcsak az alkotói pályán, hanem a magyar költészet történetében is meghatározó fontosságú ez a kötet. Innen kezdve már akadálytalan az írói pálya. Sorra jelentek meg az új és a gyűjteményes kötetek, mind több külföldi úton képviselte Juhász Ferenc a magyar irodalmat, tucatnyi nyelven jelentek meg verseskönyvei. 1973-ban másodszor is Kossuth-díjat kapott. Egy alkalommal Nobel-díjra is fölterjesztették. Az angol kiadás előszavában W. H. Auden korunk egyik legnagyobb versének nevezte a Szarvas-éneket. 1993-ban a Sztrugai Költői Esték Aranykoszorúját is megkapta.

1978-ban házasságot kötött dr. Kilián Katalinorvossal. Az előző házasságból egy, ebből két lánygyermeke született.

Kossuth-díj: a tudományos és művészi teljesítmények egyik legtekintélyesebb magyar állami elismerése; 1948-ban, a '48-as forradalom százéves évfordulőján alapította a magyar országgyűlés. A díjakat évente egyszer, március 15-én adják át.

epikolírikus: olyan mű, amelynek szerkezete epikus, látásmódja lírai

Bodnár György: Juhász Ferenc, Bp., 1993