A Nyugatután s részben még azzal egy időben is éri a következő nagy hatáshullám az ifjú költőt. Ez a kortárs líra legújabb eredményeivel, az avantgárddal ismerteti meg, elsősorban Kassák Lajossal és a közös mesterrel, Walt Whitmannal. A forma fegyelmét a kötetlenebb gondolatáramlás váltja fel. József Attila is keresi az új ritmusokat, az új kifejezési formákat. Világszemléletét egyre több elemmel gazdagítja, és nagy szerepet szán az egyéni képalkotásnak.

Második kötetének címadó verse, a Nem én kiáltok(1924) már nem utánzat. A költő önálló hangon szól a kötet élére kiemelt expresszionista programversben. Az első sor két közhelyszerű megállapítást helyez egymás mellé, s ezzel különös hatást ér el. A költői hivatás újszerű hitvallását fogalmazza meg. A Nyugatlírai forradalmában nagy szerepe volt az egyéniség kultuszának, a költői én a tömegekből kiemelt, különleges én volt, akár a tömegek élére, akár arisztokratikus vagy menekülő magányba képzelte magát. A forradalmi avantgárd másként látta a költő szerepét, miként ezt Kassák Lajos munkássága is tanúsítja. Az ő Mesteremberekcímű művéhez hasonlítható a Nem én kiáltokszemlélete is. A költő egy a tömeggel, azonosnak érzi magát a társadalommal, annak érzéseit fejezi ki, s ezeket az érzéseket a forrongó történelem, a „dübörgő” föld diktálja. A dübörgő föld, a megőrült sátán képe apokaliptikus képzeteket rejt. A Bibliaszerint a sátán akkor tombol őrjöngve, amikor végérvényesen közeledik hatalmának vége, s felváltja azt az Isten uralma. A költő e versben általánosan fogalmaz, közvetlenül csak a történelmi változásokra történik utalás, de a forrongásban benne lehet a szocialista jellegű forradalom képe is.

A megőrült sátán léte menekülésre késztet. „Légy észrevétlen a történelmi viharban – sugallja a vers ismét tegező prédikálással, ezúttal azonban rábeszélő-könyörgő hangsúllyal. A menekülés rajza voltaképpen a József Attila-i képzetkincs kedves elemeit vonultatja fel, a József Attila-i »kicsinyítés« jellegzetes eszközeivel. A »források«, »gyémánt«, »üveglap« nála emberi, erkölcsi és gondolati tisztaságot jelent, a »bogarak« a természet apró elemeivel való azonosulást, minden élő szeretetét, a »frissen sült kenyér« meg egyenesen a legkívánatosabbat, az éhező szegény fiú számára a legfontosabbat jelzi” (Szabolcsi Miklós: Érik a fény. Akadémiai Kiadó, Bp., 1977. 290. o.).

A menekülés tehát voltaképpen egy igazi közösség megtalálásához, a szegény emberek közösségéhez vezet. Ezt a felismerést summázza a gondolatjel szünete után:

Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.

Szorosan kötődik e felismeréshez a rákövetkező:

Légy egy fűszálon a pici él

S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

A mikro- és makrokozmoszt egységesnek, rendezettnek látja a költő. Vallja, hogy ha az ember – akár a legkisebb dologban is – tökéletes feladatot, szerepet talál magának, akkor a legnagyobb szabású dolgokkal is egyenrangú lehet.

Nemcsak a költő szerep felfogása, nemcsak a történelmi apokaliszis gondolata idézi az expresszionizmust, hanem ezek képi és nyelvi kifejezése is. A történelmi helyzet dinamizmusát érzékelteti az igék nagy száma.

A vers második részének tekinthető utolsó öt sor ellenkező módszerű: a megszólító jellegű kiáltások sora nem cselekvésre sarkall, hanem a dübörgés állapotának, feloldhatatlan ellentmondásosságának tudomásulvételére. Feszültséget teremt az is, hogy a „nem én kiáltok” gondolatával induló vers voltaképpen végig felkiáltó-felszólító jellegű.

expresszionizmus: avantgárd stílusirányzat; az intenzív belső tartalmak kifejezését tekinti elsődlegesnek; az elnevezést Hervé használta először (1901) az impresszionizmussal szembefordulás tudatos vállalóira, a belső lelki tartalmak korlátoktól mentes kiáramlását jelölte meg egyedüli teremtőművészetként; legjelentősebb képviselői a képzőművészetben: Van Gogh, Munch, az irodalomban: Brecht, G. Trakl, G. Benn, Kassák Lajos

szürrealizmus: „valóság fölöttiség” (fr.) szóból; a 20-as években Franciaországból elterjedt avantgárd művészeti és irodalmi irányzat; az álom, a látomás, képgazdagság, meglepő szóösszetételek alkalmazása, a szabad képzettársítás jellemzi, a tudat alatti én világát tárja fel; különösen a filmművészet aknázta ki lehetőségeit. Jelentős alkotói az irodalomban: Apollinaire, Breton, Eluard, Aragon; Kassák és József Attila¸ a festészetben: Salvador Dali, Miró, Klee stb.; a filmművészetben: L. Buñuel

konstruktivizmus: avantgárd irányzat, főleg a képző- és iparművészetben, valamint az építészetben; célja a világ újrateremtése, konstruálása az elvont formák, a geometriai elemek segítségével. A művészet hasznosságát előbbre valónak gondolták a szépségnél; ennek jegyében nyert tért az építészetben és az iparművészetben a funkcionalizmus (pl. Bauhaus-iskola, Walter Gropius (1883-1969) irányításával). Két ága a sík- és tér-konstruktivizmus.