James Joyce (dzsémsz dzsojsz; 1882–1941) ír származású angol író fő műve az 1922-ben Párizsban megjelent Ulysses. A regény szereplőinek egyetlen dublini napját választja keretül, de mivel lényege a tudatáram-technika (gondolatfolyam) alkalmazása, a belső monológ uralma, egyetlen napban az egész élet feltárul. A tudat szabad asszociációi parttalanul áradnak, felbomlanak, relativizálódnak a valóságos és az elképzelt, a belső és a külső világ, az objektív és a személyes idő arányai, a világ kaotikusnak mutatkozik, csak kiterjedt végtelenségében ragadható meg.

Nemcsak a regény címe, hanem szerkezete, szereplői, motívumai is utalnak az Odüsszeiára. Ez a megszerkesztettség a kaotikusságot ellensúlyozza, ugyanakkor a szereplők és világuk kisszerűsége komikus ellenpontja is a homéroszi világnak. Ezzel együtt a regény az expresszionizmus, a szürrealizmus és a konstruktivizmus vonásait hordozó avantgárd mű.

Utolsó műve a lefordíthatatlan Finnegans Wake(finigensz vék; 1939), amelynek már címe is többjelentésű, maga a szöveg pedig jó néhány nyelvet alkalmazva teremt nyelvileg is különös, talányos világot, amelyet leginkább talán ez a szóteremtés jellemezhet: káoszmosz (káosz+kozmosz). A műnek néhány részlete jelent meg magyar átköltésben (Finnegan ébredése, 1992). Joyce kísérletező utolsó művével zsákutcába tévedő író, akit ma kevéssé olvasnak, de hatása beépült az írói köztudatba, újításai közkinccsé váltak.

Egri Péter: James Joyce és Thomas Mann. Dekadencia és modernség, Akadémiai Kiadó, Bp., 1967