A 20. századi világirodalomban – az előző század folytatásaként – továbbra is az angol, a francia, az orosz és a német nyelvű irodalmak játszották a fő szerepet. A lezajló társadalmi-kulturális változások, a világ egységesülése azonban új irodalmi „nagyhatalmakat” is létrehozott: az angol nyelvű amerikait és a spanyol nyelvű latin-amerikait. Változatlanul kiemelkedő rangú életművek születnek az európai spanyol és olasz irodalomban. S Európa szinte minden nemzete-nyelve feliratkozott a világirodalom elismert klasszikusainak listájára legalább egy-két alkotóval. A világirodalom valóban a világ irodalmává kezdett válni: az „egzotikus” népek és kultúrák is természetessé lettek.

A század végén még nehéz pontosan megállapítani, hogy a korábbi nagy sikerek közül mi bizonyul igazán maradandónak, mi a legfontosabb, de több életmű már okkal tekinthető az általános műveltség részének. Közülük is csak keveset van mód e tankönyvben egy-két alkotáson keresztül részletesebben is bemutatni. Legalább néhány szerzőt – bármily vázlatosan is –, de bemutatni szükséges, részben, mert hatásuk kiiktathatatlan, részben, hogy a velük való megismerkedéshez kedvet teremtsünk.