1952. után átmeneti szakasz következik az írói pályán. A szemléletmód fokozatosan átalakul, s ennek első szembeötlő jele a műfajváltás: a távlatos regények helyét a riport, a publicisztika, az elbeszélés és a kisregény foglalja el. A nagyregények olyan fejlődésregények voltak, amelyekben a történelem hátráltató, de biztos irányban haladó menete formálta a személyiséget, s a távlat optimizmusa volt a meghatározó. 1952. után ezt a fejlődésélményt a kétely, az ironikus szkepticizmus váltja fel.

A változást mutatja a Nikicímű kisregény (1955, megjelent 1956), amely 1956. után nemzetközi sikert aratott, szerzőjét még Nobel-díjra is fölterjesztették. Megjelenésekor elsősorban az aktuális politikai sík hatott, ám a mű azóta sem vesztett érvényességéből, hiszen eredendően példázat a szabadságról és annak hiányáról. A szerző nem bocsátkozott látványosan aktualizáló fejtegetésekbe, mégis megismerhető a kisregényből a Rákosi-korszak, főleg ha ellentmondásaira, terrorral és torzulásokkal megakasztott fejlődésére vagyunk kíváncsiak. A mű kulcsfogalma a szabadság. Nem valamiféle absztrakt eszmét hirdet a szerző, s annak ellenére, hogy Niki egy kutya neve, a mű pedig alcíme szerint Egy kutya története, nem is példázatos állatmese. A kutyának és gazdáinak sorsán keresztül egy nagyon is ésszerű-gyakorlatias cselekvéssort látunk, 1945. után az új társadalom építését, amelyet a születő szabadság tesz lehetővé, s amely építés a szabadságnak a megvalósulása lehetne, ha magának a szabadságnak a fokozatos korlátozása, majd teljes körű megvonása romba nem döntené.

A műben egyenrangúan fontos a kutyának és gazdáinak, az Ancsa házaspárnak a története. Az írói szándék megvalósításában ember és állat egyenlő szerepet kap. A kutya történetét az író (aki egyébként nagy kutyabarát volt, s ebben az időben valóban volt is egy Niki nevű kutyája) messzemenően humanizálja, ugyanakkor az emberi létet fenyegető antihumánus erőket is szemléletesen érzékelteti. A kutya alakjának előtérbe állítása segít az objektív-higgadt előadásmód megőrzésében. Elsősorban az emberi és az állati sors hol rejtett, hol nyílt összevetése teszi lehetővé, hogy szabadon érvényesülhessen a keserűvé fordult irónia.

Rákosi Mátyás: (1892-1971) 1918-ban a KMP egyik alapító tagja. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a kereskedelmi népbiztos helyettesévé nevezték ki, és tagja lett a Forradalmi Kormányzótanácsnak. 1920-ban Szovjet-Oroszországba utazott, és bekapcsolódott a Komintern Végrehajtó Bizottságának munkájába, majd 1921-től a Komintern titkára. 1924-ben hazaküldték Magyarországra. A KMP 1925-ös újjáalakuló kongresszusán a KB tagjává választották, és a hazai titkárság vezetésével bízták meg. 1925 szeptemberében Magyarországon letartóztatták, és lázadás bűntettével, köztörvényes bűnözőként a Budapesti Büntető Törvényszék nyolc és fél év börtönbüntetésre ítélte. Kiszabott büntetése leteltekor a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt állították bíróság elé, és életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtották. 1940-ben az 1848-as honvédzászlók visszaadása fejében kiengedték a Szovjetunióba. Rákosi 1942-ben a magyar kommunista emigráció vezető politikusa lett. 1945. január 30-án tért vissza Magyarországra. Az 1945-ös választásokat követően államminiszter. Az 1947-es választások után miniszterelnök-helyettes és államminiszter. 1952. augusztus 14-én az Országgyűlés megválasztotta a Minisztertanács elnökévé. Rákosi hazatérésétől kezdve a kommunisták első számú vezetője volt. Politikai befolyása, súlya már 1945-től jóval nagyobb volt, mint az formális pozícióiból következett volna. Kezdettől fogva személyesen irányította az ÁVH-t, a kommunista diktatúra kiépítésében minden tekintetben Sztálin, illetve a Szovjetunió példáját igyekezett követni.

Kisregény: a novellánál, elbeszélésnél nagyobb, a hagyományos regénynél kisebb terjedelmű kisepikai műfaj (Goethe: Werther, Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Babits Mihály: Gólyakalifa stb.)

Példabeszéd, példázat: erkölcsi tanulságot tartalmazó vagy arra vezérlő tanító szándékú megnyilatkozás vagy hosszabb lélegzetű történet egyaránt lehet; leginkább a Biblia példabeszédei, pl. Jézus példázatai tekinthetők mintának, de az antik görög irodalom bölcs mondásai is tekinthetők forrásnak.

Vasy Géza: A kisregény és a Niki, 1974 (In: Tiszatáj 1974. 10.)

Bori Imre: A Niki „órája”, Újvidék, 1977

Tamás Attila: Egy kis remekműről (Déry Tibor:Niki), Bp., 1973

Diószegi András: Jegyzetlapok I. Déry Tibor: Niki-Megmozdult világban, Bp., 1967

Egri Péter: Világ és kép Déry Tibor novelláiban, 1963 (In: Alföld 1963.11.)