Kassák személyes írói-művészi útja – de hasonló folyamatok híveinek körében is megfigyelhetők – az expresszionista indíttatástól az aktivizmuson át, erőteljesen megérintve a dadától és a szürrealizmustól, a konstruktivizmusig vezet. Az aktivizmus logikus következménye a konstruktivizmus. A Mahosszú élettörténetével különbözik az európai avantgárd folyóiratok legtöbbjétől, a hazai orgánumoktól pedig abban, hogy valóban nemzetközi jelentőségűvé vált. Korszerűsége mellett mindezt az avantgárd összművészeti és az irodalomban is nemzetközibb jellegű formanyelvének köszönhette. (A manifesztum, a képvers sokkal könnyebben fordítható, mint egy esztétizáló költemény.)

Kassák és köre a bécsi emigrációban a magyar szellemi élet egyik központjává vált, az emigránsok mellett a „világjáró” fiatalok, például József Attila is felkeresik. A korszak hazai szerzői mellett és helyett újabbakat is megnyer: Déry Tibort, Illyés Gyulát, Németh Andort, a képzőművész Moholy-Nagy Lászlót, a művészettörténész Kállai Ernőt stb. Ugyanakkor Kassák rendkívül erős egyénisége, kategorikus nézetei híveit is gyakran szembefordították vele. Már Budapesten többen is kiváltak köréből, ők később a kommunista párt alapítói lettek. 1922-ben is volt egy kiválási hullám (Barta Sándor és mások), amelynek hatására rövid életű, szintén avantgárd, de szektásan kommunista jellegű folyóiratok jelentek meg. Nyitottsága miatt Kassák végérvényesen szembekerült a kommunista mozgalommal, ugyanis ő proletár elkötelezettsége mellett egyetemességét is hangsúlyozta.