Program

A másfél éves világborzalom, amely már eddig is mélyre sajgó sebekkel túrta meg a vénhedt Európa testét s amely nyilván majd csak az önmaga teljes felemésztésében fog véget érni - tagadhatatlanul sok olyan fizikai, technikai, és pszichológiai problémát vitt előbbre és oldott meg, amely a rendes csak hosszú tudományos kutatások révén jutott volna a mai stádiumb. S bárha a kultúrált emberiség ennyire csupasz még soha nem mutatta meg magát gondolkodói előtt csodálatosképpen gondolkodói még soha nem vártak több erkölcsi és karakterbeli megtisztulást az emberiségtől, mint a mai leálcázottsága után.

1914. esztendő mintha új periódus kezdetét mutatná az emberiség fejlődésében. Az emberibb Ember: az erkölcsi periódus kezdetét:

Vallom azt a régen megállapított igazságot, hogy ez a háború is, mint minden eddigi háború roppant méretei mellett is csak egy szörnyű epizód az emberiség életében, s hogy

ez a háború sem fogja megváltoztatni az egyesek kicsinyes praktikáját, nem fogja kirúgni a pajtáskodók farkasfogait - de viszont tagadom, hogy ez az óriási mészárszék minden magáraébresztő emlékezés nélkül lecsúszhasson a nagy tömegek, az emberiség eszéről. Ma még alig belátható a világháború vége, de már nincs nemzet, akinek megkrisztusodott népe ne áhítaná a szociális világegységet: a kereskedelem ennek a vértengernek az elapadásától a zsugorító vámtarifák tágulását várja, a politika az Egyesült Államok Európájáról álmodik éppen a mai nemzetpusztulás közepette s joggal és megközelíthető reménnyel, mint soha jobban - s az egész fölfordult világban egyedül csak a művészet az, aki süketenvakon még mindig a meddő "nemzeti önérzet" és a vitézi romantika frázisdzsungelében tetszeleg önmagának. Pedig a művészetre, de legkivált az irodalomra, mint a legközvetlenebbül ható kifejezési eszközök birtokosára, nagy feladatok várnak' a jövő generáció emberré formálásánál. Az irodalom nem elégedhetik meg többé dekadens magára dicsőülésével: tudatos akarattal, mint a haladás legfanatikusabb szószólójának szerepet kell kierőszakolnia az alapozó és irányító fórumokon - és ezért:

1. Az új irodalomnak (amely, ha nem is a háború alatt született meg, de izmosodásához, az előbbi generáció világfájdalmas hangulatpepecselésétől a tudatos akarat lírájába fejlődéséhez nagyban hozzájárult a háború) mint egy szükségszerű társadalmi jelenségnek állandó kontaktust kell tartania minden progresszív gazdasági és politikai mozgalommal, és nagyjainak csakúgy, mint a kereskedelmi, ipari és politikai faktoroknak vezető szerepet kell követelniök az állami gépezet irányításában, a meglevő törvények revíziójánál és az újak megcsinálásánál.

2. Az új irodalomnak, hogy önmaga fontosságát beérhesse s igazságaival és szépségeivel, amelyek mindig az élet lényegéből formáltattak, hatni tudjon: szabadulnia kell minden konvencionális "eszmei" és technikai pányvából. Mert mindaz, ami a tegnapi művésznek alkotó forma vagy tartalmi lényeg volt, az a mai alkotónak csak lejtőbe vágott csatorna lehet a lényeg elvesztéséhez.

3. Az új irodalom nem esküdhetik fel egyetlen izmus zászlaja alá sem. Amint nem ismerheti el a krisztisnizmus új lehetőségeit, ugyanúgy homlokkal kell nekimennie a futurizmusnak is. Mert amíg az egyik végleten aszkéták bámulják köldöküket már évezredek óta, a másik végleten hiú primadonnák a háború apoteózisát éneklik . . . Minden iskola a dekadens esztéta, vagy a külsőséges virtuóz, vagy a szent középszerűség fémjelzője.

4. Az új irodalomnak reagálni kell minden természeti jelenségre. Részére nem lehet tér és időbeli áthidalhatatlanság. Segítőtársa minden tudománynak és viszont, elismeri és eszközeivel iparkodik megvilágítani a spirituális erőket, egyenlően énekébe akarja olvasztani a lélek misztériumait, a vér és hús erotikus nagyszerűségét, a szemétdomb tavaszi méreg párázását, a technika végtelenre éhes marconigráfját, a globuszt mérő lokomotívokat, az eget tapogató aeroplánokat és a nagy csöndet is, amin a tárgyak lelke beszél.

5. Az új irodalom a szabaduló akarat kapunyitója. Szkeptikus és enthuziaszta egyszerre. Szerelmese minden elérhetetlennek, de közömbösen lép át a halott isteneken, a rögeszmék lila ködén.

6. Az új irodalom az alkotó erők dicsőít6je. Barátja a szabad erők szabad mérkőzésének; a reformációnak, a revolúciónak - de ellensége minden háborúnak, mert (szemben a futuristák állításával is) minden háború az erők legaljasabb igába törője.

7. Az új irodalom nem lehet faji vagy nemzeti öncél!

8. Az új irodalom nem lehet a kivirágzott homlokú sznobok rímcsengetése hisztérikus asszonyok altatásához!

9. Az új irodalomnak a kor lelkéből lelkezett tűzoszlopnak kell lennie!

10. Az új irodalom témája a kozmosz teljessége!

11. Az új irodalom hangja a magukra eszmélt erők éneke!

12. Az új irodalom glorifikált ideálja a végtelenbe derülő Ember!

Amennyire ezen s szűk területen és a mai cenzori nagyító alatt lehetséges: irodalmi programomat akartam adni, azt a programot, amelyet utóbbi munkáim illusztrálnak, amelynek propagálására A Tett-et elgondoltam és amelynek beváltásához a nagy bohémiában néhány más-más úton törtető, de velem egy célba készülő embert találtam.

Akaratunk: a vérünk pirossága és velőnk: fiatalsága - hisszük, hogy célt érünk. Hitünk beváltásában biztosak vagyunk, de ma, mikor napról napra több anyagi és egyéb mesterséges akadály áll elénk, szükségesnek tartom ebben a formában is hangsúlyozni magunkat a jövőre. Mert lesz idő, mikor emlékezni kell ezekre a napokra. Mert:

A mai bitangul ömlő vért nyugodtan beissza majd a föld, de a kizsendült kalász még sokáig az ember szájába fogja keseríteni az átszenvedett borzalmak ízét; a mai kazamatákból glóriás hazug legendák fognak kisugározni, de a nyitott szemek előtt sokáig tévelyegni fognak még a kérdő és felkiáltó csonka emberjelek.