Genet, Jean
Jean Genet (1910-1986) francia író, költő, drámaíró, politikai aktivista. Fiatalkorában csavargóként élt, három évig pedig nevelőintézetben nevelkedett. Tolvajlás vádjával többször ítélték börtönbüntetésre, legtöbb regénye így keletkezett. A költő az európai abszurdizmus egyik legjelentősebb képviselői között említhető.
másod- vagy utómodernség
A modernizmus korát követő korszak, ismertebb nevén posztmodern. Kezdete az 1960-as évek végére tehető. A korszakra jellemzők még a modernizmus általános jellemzői, úgymint a világ egységességébe vetett hit megrendülése, a szubjektum válsága, valamint a nyelv kifejezőerejének megkérdőjelezése. Irodalmi jellegzetessége az intertextualitás, a szövegek újraértelmezése, újraírása, a szövegtípusok vegyítése, és a nézőpontok váltakoztatása. A művek beszédmódja személyes hangvételűvé válik, előtérbe kerülnek a regionális jellegzetességek.
Sartre, Jean Paul
(1905-1980): francia író, filozófus. 1929: fil. végzettséget szerzett. 1931-37: Le Havre-ban, Párizsban és Laonban gimnáziumban tanított filozófiát; megalapította és vezette. a Les temps modernes c. folyóiratot. Az 1930-as évek elején Husserl, Heidegger és Kierkegaard indítására körvonalazódott benne egy olyan fenomenologikus pszichológia, mely elsősorban a képzelőerőre összpontosított. Az egzisztencializmus egyik atyjaként az ember igazi értékét a fantáziában látta, a tudat és a lét számára értéktelen, de a radikális pesszimizmust a radikális szabadsággal próbálta ellensúlyozni. Filozófiájának népszerűsítő megfogalmazása 1946: Az egzisztencializmus humanizmus c. kiáltványa, mely az ateista egzisztencializmus szóvivőjévé tette. A másik emberben az egyén szabadságát fenyegető ellenfelet látott (a pokol a másik ember). Fő műve: L'Être et le Néant (A lét és a semmi), Párizs, 1943. Az 1970-es évekig élettársával, Simone de Beauvoirral együtt döntően meghatározta Franciaország intellektuális arculatát. - Művei magyarul: A fal. Bp., 1959. - Egy vezér gyermekkora. Uo., 1959. - A szavak. Uo., 1964. - A legyek. Uo., 1968. - Zárt tárgyalás. Uo., 1968. - Az undor. Uo., 1968. - Temetetlen holtak. Uo., 1968. - A tisztességtudó utcalány. Uo., 1968. - Az ördög és a jó Isten. Uo., 1968. - Az altonai foglyok. Uo., 1968. - Mi az irodalom? Uo., 1969. - Módszer, tört. , egyén. Uo., 1976. - Velence foglya. Uo., 1984. - Freud. Uo., 1987. - Egzisztencializmus. Uo., 1991. - A szabadságról. Uo., 1992. - Az Ego transzcendenciája. Debrecen, 1996. - Elmélkedések a zsidókérdésről. Bp., 2002.
Ionesco, Eugene
Eugene Ionesco 1909 – 1994 között élt román-francia származású író, az abszurd dráma egyik megteremtője. 1909-ben látta meg a napvilágot Slatina városában, Romániában. Apja román, míg anyja francia zsidó volt, így gyermekkorának jelentős részét Franciaországban tölthette, de a szülei válása után, 1925-ben visszatért apjával Romániába. A bukaresti egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. 1936-ban nősült meg, házasságából egy lánya született. 1938-ban családjával visszatért Franciaországba, hogy anyagot gyűjthessen a doktori cím megszerzéséhez szükséges munkájához. A II. világháború ezen gyűjtőmunka közben érte őket, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak, Marseille-ben telepedtek le. Párizs 1944-es felszabadítása után nem sokkal azonban a tengerpartról a francia fővárosba költöztek. Első abszurd darabját, A kopasz énekesnőt 1948-ban írta, mely 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte. 1967-ben látogatást tett Izraelben. 1994-ben 84 éves korában érte a halál.
Samuel Beckett
(1906-1989): ír származású, angol és francia nyelven alkotó író, drámaíró, költő, esszéista. Nobel-díjas. A nagyközönség által hosszú ideig alig olvasott, inkább csak az irodalmi elit által ismert és elismert szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve (1952). A játszma vége (1970) az író drámai művészetének másik vonalát emeli ki, a teljes semmibe hullás peremén játszódó darab a Lear király paródiájaként is értelmezhető. Rövid Proust tanulmánya (1931) a szakirodalomban máig kiemelkedőnek számító filozófiai értelmezés, és bár Proust műveiről alig beszél direkt módon, de már saját későbbi filozófiájának vázlatát adja. A visszhang csontjai (1936) című verseskötetét a szürrealista automatikus írás, T. S. Eliot-i költői példája ösztönözte. A szürrealisták által kedvelt fekete humor változata Murphy (1938) című regénye. Beckett hősei elidegenedett világban élnek, mégsem képesek lemondani a jelentésről, létezésük értelmét keresik és makacsul igyekeznek kitartani a legvégső időkig.
újnépiesség
Az újnépies irányzat Erdélyi József első verseskötetével, az Ibolyalevéllel jelentkezett. Igazán jelentékennyé az 1930-as években vált, amikor a népi írók (képviselői úgy vélték, hogy a parasztság az a társadalmi réteg, mely egy új, szellemileg vezető köz
Jarry, Alfred
Alfred Jarry (1873-1907) francia író, az európai abszurd dráma egyik jeles képviselője.
szecesszió
A 19. század végének, 20. század elejnek elsősorban építőművészeti, iparművészeti és képzőművészeti stílusa, irányzata. Jellemzői: növényi motívumok, szeszélyes, játékos díszítő elemek.
Éluard, Paul
Paul Éluard (1895-1952) franci költő. Életműve különböző stílusirányzatokhoz való kötődése szerint korszakolható dadaista, szürrealista megnyilvánulásokra. A fasizmus ellen vívott aktív békeharcáért 1953-ban posztumusz Nemzetközi Békedíjat kapott.
neoklasszicizmus
A XX. század első felében, az avantgárd után kialakuló művészeti irányzat.
neorealizmus
Újrealizmus. A II. világháború utolsó éveiben Olaszországban induló filmművészeti és irodalmi irányzat. A fasizmussal szemben álló művészek kezdeményezéseként indult. Főbb témái a kisemberek nyomora és a felső tízezer erkölcstelen életmódja.
Aragon, Louis
, Luis ( 1897-1982) francia író, költő. Az avantgarde irányzatokon belül a dadaizmushoz , majd a szürrealizmushoz kapcsolódott. A II. világháborúban a freancia ellenállás résztvevője. Híres művei: A bázeli harangok ( 1934) , Az omnibusz utasai ( 1942)
abszurd
( lat. ) képtelen, lehetetlen, értelmetlen.
Mrozek, Sławomir
Lengyel regény- és drámaíró, elbeszélő, grafikus. Első darabja a Rendőrség (1958). Híres háromfelvonásos drámája a Tangó (1963).
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)