Mikszáth novellásköteteinek paraszthősei között is megtalálhatók a különcök, a különös viselkedésű, értékrendű magányos alakok (pl. Lapaj, a csősz, Olej Tamás, a brezinai számadó juhász vagy Filcsik István, a gózoni szűcsmester). Ők is kirínak környezetükből, de a közösség elfogadja vagy legalábbis tudomásul veszi másságukat.

Más szereplői egyszerű emberek: egyszerűek érzéseikben és tiszták gondolkodásukban. Életük ritmusát a természet ritmusa adja, a táj, a természeti környezet határozza meg mindennapjaikat. Az olvasó szinte irigyli ezt a naiv tisztaságot, melyben a tragikum éppoly természetes, mint a babonásfélelmek, a csodák és a humor. Belső világukban és közösségi létükben egyszerre van jelen fikció és valóság, mese, hiedelem és realitás. Reakcióik természetesek: nyitottak és nyíltak, viselkedésük, magatartásuk mentes a pózoktól. Emberiek bűneikben, erkölcseikben egyaránt.

Bár vannak közöttük jellegzetes karakterek (pl. Tímár Zsófi, Vér Klára, Szücs Pali), Mikszáth paraszti alakjainak „megrajzolásában” sem törekszik a részletező jellemábrázolásra. Egy-két jellemző vonást, gesztust kiemelve cselekedeteikkel, párbeszédekkel jellemzi hőseit. Mestere a rövid jellemzésnek (pl. Az a fekete folt, Bede Anna tartozása,Tímár Zsófi özvegysége).

Hajdu Péter: Mikszáth és a tótok, 2000, 13. évf. 4. sz. (2001. ápr.), p. 61-68.