1908. január1-jén indult útjára a Nyugat. Az irodalmi és kritikai folyóirat első főszerkesztője Ignotus, szerkesztője Fenyő Miksa és Osvát Ernő voltak. Valójában a szellemi irányító Osvát volt, aki egyetlen lapaljnyi megjegyzéstől eltekintve sohasem írt a lapban. Puritán jelleme, elvhűsége, megvesztegethetetlensége, értéktisztelete az új magyar irodalom bírájává tette.

Szerkesztői elve: a tehetség mindenek előtt. Szellemi függetlenséget hirdetett és a művészet önmagáért való nagyszerűségében hitt (l’art pour l’art).

A Nyugat a haladó polgári gondolkodás szabad szellemű orgánuma volt. Irodalmi és művészeti liberalizmust hirdettek meg a későbbi szerkesztők is. A századelő sokszínű művészeti stílusirányzatai találtak otthonra benne. Az aktuálpolitikai irányzattól mindig távol tartotta magát, a szellemi élet és a művészet szabadságát hirdetve sohasem vált rövid életű eszmék hirdetőjévé.

Címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes Kelemen emlékérméjének fotómásolata szerepelt.

1929-ig, Osvát Ernő öngyilkosságáig lényegében változatlan maradt a szerkesztőbizottság. 1929–1933 között Babits Mihály és Móricz Zsigmond szerkesztették. Majd Móricz kilépését követően 1933-tól 1939-ig Babits Mihály és Gellért Oszkár jegyezték a lapot. 1939-től Babits Mihály egyedül szerkesztette a Nyugatot, halála után (1941) a lap lényegében megszűnt. A háború alatt 1941-től 1944-igIllyés GyulaMagyar Csillagnéven vitte tovább az örökséget.

Nyugatosok