Az elbeszélés a gogoli műfaj – a groteszk novella – alappéldája. Sok eleme túlzó, képtelen, nemcsak a befejezés. Nehéz elképzelni a novellabeli viszonyokat, s hihetetlennek tűnik a főszereplő jelleme, viselkedése is.

A valóságelemek (a hivatal, a nevek, a rendőrségi utasításra történő utalás) és a túlzások, a valóságon túli dolgok, az irracionalitáskeveredése, a hitelesnek tűnő, de pontosan nem meghatározott helyszínek (Pétervár utcái, negyedei, a Kalinka híd), az olykor túl részletes leírások, jellemzések egy különös világot teremtenek. Gogol elbeszélésének világa alapvetően nem fiktív, de képtelenségeivel mégis azzá válik. Az ábrázolt világ ilyen mértékű torzítása és a befejezés fantasztikumbafordítása nyilvánvalóan tudatos alkotói cél.

Kelet-Európa realista irodalmában megfigyelhető néhány olyan vonás, melyek Nyugat-Európa realista hagyományaira nem jellemzőek. Ezek egyik példája a személyek és a helyszínek fiktívítása: keverednek a valós, hiteles események, helyek, személyek a fiktív helyekkel, személyekkel, eseményekkel. Ennek nagy valószínűséggel történelmi, társadalmi okai is vannak – Gogolt is érték támadások A revizor miatt, sokan ugyanis azt gondolták, hogy a szerző személyüket vádolja a visszaélésekkel, csalásokkal.

A gogoligroteszk a komikum összetett, többrétegű válfaja: a főhős egyszerre nevetséges, komikus figura (pl. modora, beszédmódja), illetve szánalmas, kiszolgáltatott áldozat. Csúf, buta, a másoláson kívül másra nem képes, koszos, nyomorúságos körülmények közt él, igénytelen (pl. étkezése), de szerény, kitartó, tisztelettudó (feljebbvalóival szemben), jószívű (pl. kollégáival) is.

A cselekmény más elemeiben is szerepe van a groteszk humornak: a főszereplő élettörténete, születésének, nevének körülményei, jellemzése; a Petrovics házaspár bemutatása (ez a rész anekdotikus is egyben – Petrovicsné és a gárdakatonák); Akakij és Petrovics alkudozása; a pénz előteremtésének története; a tekintélyes személy bemutatása és annak viselkedése („beszélgetése” barátjával), az új köpeny elkészültének története és az abszurd befejezés, a hulla garázdálkodása.

Az elbeszélés problémarendszerében jelen vannak ugyanakkor a korabeli orosz valóság konkrétumai is:

• társadalmi viszonyok (hivatali viszonyok, rangkórság; a szabó felszabadított jobbágy), közállapotok (utcák, negyedek állapota, közvilágítás);

• életkörülmények (Akakij lakása, a hivatali helyettes irodafőnök lakása);

• általánosabb társadalmi problémák (Petrovics alkoholizmusa, szegénység-gazdagság ellentétei: az utcakép változása Akakij útján, míg eljut a főnökhelyettes lakásáig).

Az ellenpontozás is hozzájárul a novellaértelmezés, a komikumértelmezés összetettségéhez. Az olvasó mindvégig egy Szentpéterváron játszódó történetet olvas, az események menete a torzítások, túlzások ellenére hitelesnek tűnik – a valóságelemek és a komikum elemei egyensúlyban vannak. A történet befejezése azonban a korábbi komikus motívumoknak is új értelmet ad, mintegy az egész történet átértelmezésére kényszeríti az olvasót. Megbillen az egyensúly, a hitelesség megszűnik, a valóság fiktívvé, abszurddá válik. A kísértet történetében a népi szájhagyomány, a mese és a pletyka elemei ötvöződnek az elbeszélés korábbi elemeivel.

Groteszk: Grottesco =„barlangbéli” (ol.) szóból; kevert esztétikai minőség; rút, torz, félelmet keltő vonások ötvöződnek benne mulatságos vagy kedves elemekkel.

Gogoli groteszk: A komikum összetett, többrétegű válfaja: a főhős egyszerre nevetséges, komikus figura és szánalmas, kiszolgáltatott áldozat. Csúf, buta, élhetetlen, igénytelen, ugyanakkor szerény, kitartó, tisztelettudó, jószívű.