Gustave Flaubert (e. flober; 1821–1880) nem volt termékeny író, legalábbis balzaci értelemben nem. Az írást nem művészetnek vagy irodalmi termelésnek, hanem szolgálatnak tekintette. „Micsoda ember lehetett volna Balzac, ha írni tudott volna!” – írta egy levelében, utalva kettejük értékrendje, munkamódszere közötti különbségre. Míg Balzac évente képes volt több regényt is megírni, addig Flaubert egy-egy regény megírására akár több évet is áldozott.

1821. december 12-én született Rouenban (e. ruán). Felmenői mind orvosok voltak. Apja a r oueni kórház főorvosa, még a lakásuk is a kórház területén volt. Flaubert egész világszemléletét meghatározta ez a családi körülmény.

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd szülei Párizsba küldték, hogy jogi tanulmányokat folytasson. Kezdődő epilepsziája miatt félbehagyta egyetemi tanulmányait. 1846-tól élete végéig ideje nagy részét a Rouen melletti Croisset-ban (e. kroasze), egy Szajna-parti kertes há zban töltötte, amelyet apja vásárolt a számára. Anyagi függetlensége lehetővé tette, hogy minden energiáját az irodalomnak szentelhesse.

Szerelmei:Már párizsi évei alatt is inkább az író- és művésztársaságok összejöveteleit látogatta, még tanulmányait is elhanyagolta. Itt ismerkedett meg első nagy szerelmével, Louise Colet-val (e. loiz kolé), a kissé ledér költőnővel. Flaubert egész életét meghatározta ez a szerelem. Lelkesen javítgatta a kevéssé tehetséges Colet verseit, cserébe szerelmet és lélektani tapasztalatok egész sorát kapta. A hölgy alakja ihlető forrásként járult hozzá a Bovaryné megalkotásához. Hozzá írott leveleiben Flaubert sajátos írói és művészi hitvallását fejtegette.

Flaubert életének másik jelentős nőalakja Elisa Foucault (e. eliza fuko), egy német származású, de Párizsban élő zeneműkiadó és -kereskedő felesége. Ez a kapcsolat éppen ellentéte az előző szerelemnek: inkább plátói szerelem, ártatlan lángolás, a szigorú erkölcsű asszony tisztelete és csodálata. Eszményképének állított emléket az Érzelmek iskolája című regény Arnoux-néjában (e. arnu).

Művészetének kettőssége: Magánéletének kettőssége egész szemléletének ellentétességével rokon. Ahogyan fiatalon a romantikusokért rajongott, majd a realizmus szószólója lett, ahogyan felváltva írt romantikus és realista regényeket írói pályáján, mind személyiségének ellentétes indíttatásaira utal.

Az 1848-as forradalom közéleti szerepvállalásra késztette Flaubert-t. Többször megfordult Párizsban, és szülővárosában, Rouenban is bekapcsolódott a politikai küzdelmekbe.

1849–51 között kétéves közel-keleti utazást tett. Bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot, és megfordult Görögországban is. 1858-ban tett még egy utazást Tuniszban is, hogy készülő regényéhez a Szalambóhoz anyagot gyűjtsön.

1880. május 8-án halt meg Croisset-ban magányosan és teljesen elszegényedve, miután vagyonát még 1875-ben unokahúgára és annak örököseire hagyta, hogy megmentse őket az üzleti csődtől.

Munkamódszere:Flaubert lassan és nagy alapossággal dolgozott. A művészet remetéjének, a stílus aszkétájának szokták nevezni. Egy-egy regény megszületését hosszas előkészítő, anyaggyűjtő időszak előzte meg, majd a regények részeinek elkészítése is több évig húzódott. Nagy gondot fordított arra, hogy szövegének zeneisége a lehető legjobb legyen, hangos felolvasással ellenőrizte mondatainak zengését.

Maupassant, Guy de: Flaubert, Palatinus-Könyvek Könyvkiadói Kft., Bp., 1997