Dosztojevszkij a regényművészet egyik megújítója, a modern irodalom előfutára. Ennek ellenére fogadtatása szélsőséges: vagy a legnagyobbak közé sorolják, vagy elutasítják olvasói. Már a XIX. században is, de elsősorban a századforduló és a XX. század irodalmára hatott erősen. Az amerikai William Faulkner vagy a francia Albert Camus és André Gide mellett feltétlenül meg kell említeni a magyar irodalomra gyakorolt hatását. Németh László regényeiben és drámáiban is fölbukkannak dosztojevszkiji konfliktusok, de talán még jelentősebb a hatása Pilinszky János költészetére. Pilinszky több versében is konkrétan utal Dosztojevszkijre vagy regényhőseire (In memoriam F. M. Dosztojevszkij,Sztavrogin elköszön,Sztavrogin visszatér– versek; Két ölelés és egy kőtábla– esszé). Pilinszky költészetének, gondolatiságának középpontjában is a bűn, a bűnhődés, az ember morális felelősségének kérdése, a bűn mint etikai-esztétikai probléma áll.