Az albatrosz című vers szintén a Spleen és Ideál ciklus első darabjai közé tartozik, az „elátkozott költő” sorsának allegorikus megfogalmazása. Allegorikus költemény, mert a jelképes jelentést hordozó, fenséges szépségű, misztikus és babonás madár megalázó sorsa (megkötözik, pipát dugnak a szájába) azonosítódik a költő, a művész sorsával. Az első három szakasz képeinek, történésének a negyedik szakasz a megfeleltető magyarázata („A költő is ilyen...”).

Nemcsak a madár sorsa és a művészsors azonosítható egymással, hanem a többi motívum, ellentét is egyértelműen megfeleltethető más fogalmakkal. A saját világában (fent = „kéklő lég ura”, a „szép csoda”,„légi herceg... / kinek tréfa a nyil, s a vihar dühe szép”) szabad madár a „természetes közegében”, tehát a szellem, a művészet magasában a fenséges művész képe, miként a „sós örvények”, a fedélzet világa (lent), a „rút röhej”, a „majmolás”, a matrózok gúnyolódása a hétköznapok valóságának megjelenítői. Az éteri tisztaság, a szépség, a szabadság elértéktelenedik, nevetségessé, kiszolgáltatottá válik a mindennapok világában, a művész a meg nem értettség, az elutasítás világában árván, betegen biceg, botladozik „óriás két szárnyában”, mint a foglyul ejtett albatrosz.

Minden motívum, minden mozzanat teljes és egyértelmű jelentéssel azonosítódik, s a művészsors örök problémáját fejezi ki. Ez az ellentét feszül Vajda JánosAz üstökös és Ady számos költeményében is, s ezt az ellentmondást is ábrázolja a film eszközrendszerével Ingmar Bergman svéd filmrendező Hetedik pecsét című filmjének néhány jelenetében (a színész kalandjai és látomásai).

allegória: „képletes beszéd” (gör.) szóból; több versszakon, esetleg az egész művön végigvitt megszemélyesítés; a szóképben a szerző elvont fogalmakat képek segítségével fejez ki, a képsor minden eleme mögött a gondolat megfelelő részlete rejtőzik