Az angol nyelvű amerikai irodalom első jelentős képviselője, E. A. Poe iránymutató és meghatározó személyiség volt. Újító törekvéseinek továbbfejlesztője Walt Whitman (e. vólt vitmen; 1819–1892) is újságíró volt. Ő az első vérbeli amerikai költő. „Az új világrész nagy mondanivalója a demokrácia. Nem mint politikai elv, hanem mint életérzés. Whitman mindmáig a közösségi érzés legnagyobb költője a világirodalomban” (Szerb Antal).

A líra megújítására tett kísérlete lényegében egyidős európai kortársaiéval. Hatása azonban inkább csak a XX. századi költészetben érezhető. A avantgárd irányzatok költői szívesen idézték patetikus zengésű, nagyívű verseit.

SzabadversWhitman költészete a romantikából nő ki és számos vonásában a modernizmust előlegezi. Legfőbb újítása a verstechnika terén figyelhető meg. Versei ún. szabadversek. Maga a szabadvers nem modern találmány, gyökerei a Bibliáig és az egyházi költészetig (próféciák, zsoltárok) vezethetők vissza. Talán épp a negyvenes évek olvasmányai ihlették a kötetlenebb forma felé való nyitásra.

GondolatritmusA szabadvers alapja agondolatritmus. A hagyományos építőköveket, mint időmérték, ritmus és a rím figyelmen kívül hagyja. A gondolatritmus a szabad asszociációk keltette képek értelmi kapcsolatának láncát eredményezi, s a vers ezen, nem a zeneiség vagy a versszerkesztés logikája mentén lendül előre. Whitman költészete érzékletes képekben gazdag, nyelvhasználata az emelkedettsége ellenére is közvetlen, egyszerű. Uralkodó retorikai eszköze a felsorolás.

OptimizmusTémavilága egyértelműen amerikai. Verseiben a „csodálatos” Amerikát énekli meg. Uralkodó hangneme a pátosz, szemlélete optimista. Hitt a demokrácia győzelmében és a társadalmi igazságtalanságok megszűnésében.

Amerikát mintaállamnak képzelte, ahol minden az egyén boldogulásának szolgálatában áll, s egyben a társadalmi boldoguláshoz vezet. Idealista nézeteiben azonban nem egyszer csalódnia kellett. Költészete egyszerre nevezhető „nemzeti” és modern költészetnek.

Fűszálak1855-ben jelent meg első verseskötete, a mindössze 95 lapos, 12 verset és egy hosszabb prózai bevezetőt tartalmazó Fűszálak című kötet. Whitman saját költségén adta ki műveit, maga tervezte meg a kötet tipográfiáját is. A versek formája és ritmusa eltért a korabeli költészet hagyományaitól. Művei rímtelen hosszú sorokból álló szabadversek.„A címül választott s a természetben mindenütt jelenlévő fűszál az összetartozást és a költőnek minden ember, kiváltképp a társadalom peremére szorultak iránt megnyilvánuló szeretetét szimbolizálja” (Sarbu Aladár).

Szellemi hatások Whitman szemléletének hátterében az emersoni filozófia, illetve közvetve a német idealista filozófia (Hegel) áll. Egyrészt az embert természeti lényként értelmezi, s így az isteni akarat és teremtés dicsőséges megnyilvánulásának tartja. Hiszen a természet jelenségeit az isteni lényeg megnyilatkozásaként fogja fel. Másrészt, mivel az ember a természet része, maga is az isteni minőség hordozója. Azidealizmus és az individualizmus kereszteződése ez Whitman költészetében.

Új típusú hőskultuszSzólni kell arról a kettősségről is, amely a testvériség és egyenlőség, illetve az egyén felsőbbrendűségének felfogásából ered. A megnövesztett egyéniségtudat gyökere szintén a romantikába vezethető vissza. A hőskultusz azonban új értelmet nyer. Míg a romantika autonóm egyénisége megveti a tömeget, Whitman felfokozott költői énje a tömeg szolgálatában áll. Annak az amerikai eszménynek a megtestesülése, amely szerint az egyén kitartó és állhatatos munkával elérheti célját, boldogulhat a nehéz, sokszor reménytelen körülmények ellenére is. Az amerikai „pozitív gondolkodás” jószerével első megfogalmazása ez.

gondolatritmus: hasonló, ellentétes vagy fokozást tartalmazó gondolatok egymást követő, tudatos szerkesztésű rendszere, a szöveg szabályosan ismétlődő ritmuskeltő megoldása

szabad vers: a szabad vers azért "szabad", mert nem követi azokat a ritmusrendszereket, amelyek a nemzeti költészetekben kialakultak és megszilárdultak. A fogalom eredetileg a 17. századi költészetben a kötött ritmusok fellazítására, a verslábak ingadozó számú alkalmazására vonatkozott. Vannak, akik nem is tekintik versnek, pedig a szabad vers nem ritmus nélküli, hanem szabad ritmusú, ahol a ritmus a szótagnál nagyobb egységekből, tagmondatokból, mondatokból alakul. A költő a korábbiaknál sokkal kötetlenebbül, egyéniségéhez és a vers világához jobban alkalmazkodó módon alakíthatja a ritmust, amely lehet vers-, próza- és gondolatritmus, illetve ezek kombinációja is.