(gör-lat) Művészi alkotásban, elsősorban a drámában olyan helyzet, melyben valamely emberi nagyság ellentétbe, összeütközésbe kerül a világgal (világrenddel, sorssal, társadalmi és erkölcsi törvényekkel stb. ) és szükségszerűen elbukik; ennek az összeütközésnek megrendítő és felemelő jellege.

( ol. = grotta, barlang) Esztétikai minőség. Szélsőségesen össze nem illő elemek társítása, amely nevetséges hatást kelt.