A 19. század 2. felétől divatos verstípus, mely egy tárgy vagy élőlény objektív, beleélés nélküli leírására törekszik. A magyar alkotók közül Deák László, a külföldiek köréből pedig pl. Rilke, Rainer Maria egyik kedvenc verstípusa.

Egyneműség, mely az élővilágban egy rendszertani kategóriába sorolható alapvonások szerveződésén alapul.

Természetfelettiség, túlvilági, a megismerés határain túli jelenség.