Az elméletírók, irodalomtörténetek elkülönítenek különböző realista regénytípusokat (karrierregény,társadalmi regény,lélektani regény stb.), ugyanakkor – mivel a legtöbb e korszakban és stílusban keletkezett műre általában több típus vonásai is jellemzőek – célszerűbb az egyes művek tárgyalásakor, vizsgálatakor megpróbálkozni a tipizálással. A történet, a cselekmény alapján történő tipizálás mellett a XX. század irodalomelméleteiben egyre nagyobb hangsúlyt kaptak más szempontok: elbeszéléstechnika, szövegkezelés, narráció, jelenetezés, szövegtipizálás stb., de ezeket a szempontokat is az egyes művek alaposabb vizsgálatában, elemzésében érdemes alkalmazni.

A XIX. század második felében a regény mellett egyre jelentősebbé válik a rövid terjedelmű prózai elbeszélő műfaj, a novella. A XIX. század novellisztikájában is számottevő változások zajlottak le a század elejétől. A romantikus elbeszélők is írtak novellát, elbeszélést (pl. Poe, Puskin), illetve több szerző kísérletezett különböző műfajú kisprózával(levél, útirajz – pl. Heine, Petőfi). A romantikus novellák jelentős része azonban inkább csak néhány szerző művészetében válik el határozottan a regényektől. A realista szerzők közül többen kezdték pályafutásukat kisepikai művekkel (Stendhal, Gogol, Dosztojevszkij, Mikszáth, Csehov), s művészetükben a novella már meghatározó, a regénnyel egyenrangú műfaj.

A novella műfaja elsősorban elbeszéléstechnikaiszempontból tér el a regénytől. A csekély számú szereplő, a rövid cselekményidő más alkotói módszereket, megoldásokat igényel. A rövid terjedelem sűrítettséget jelent a szöveg és a cselekmény szintjén, emiatt a drámaiság (jelenetszerűség) vagy a váratlanság, meghökkentés (csattanó) jellemző rájuk. Egy-egy váratlan fordulat (rendszerint sorsfordulat) teremti meg a feszültséget, a tetőpontot, az elbeszélőnek nincs módja a hosszú expozícióra, helyszínábrázolásra, jellemzésre.

Egyes művek terjedelmileg és a cselekmény összetettsége szempontjából is meghaladják a novella műfaját, ugyanakkor számos meghatározó elem (pl. kevés szereplő, egy konfliktushelyzet, a cselekmény időbeli rövidsége, térbeli korlátozottsága) mégis a novellákkal rokonítja őket. Az irodalomtörténeti hagyomány az ilyen típusú elbeszélő művekre alkalmazza a hosszú novella vagy a kisregény műfaji megjelölést (pl. Tolsztoj:Ivan Iljics halála).

Kisregény: A novellánál, elbeszélésnél nagyobb, a hagyományos regénynél rövidebb terjedelmű kisepikai műfaj (Goethe: Werther, Tolsztoj: Ivan Iljics halála, Babits Mihály: Gólyakalifa stb.).