Tézisregényei: A Candide vagy az optimizmus (1759) című műve tézisregény. Az író egy filozófiai tétel igazolására használja fel történetét, bár ez esetben inkább az „antitézisregény” a helytálló elnevezés. Voltaire elsősorban egy német filozófussal, Leibnizcel (e. lejbnic) vitázik, de Avademberhez hasonlóan a Candide is szembeállítható Rousseau nézeteivel. Voltaire elutasítja Leibniz gondviselésről szóló tételét, s érveit a műben sorakoztatja fel.

A leibnizi tételt („Ez a világ a létezhető világok legeslegjobbika”) a félnótás Pangloss mester képviseli a regényben. Pangloss tanítványa, Candide (azaz Jámbor) naiv csodálkozással hallgatja mesterét. Ugyanígy szemléli utazásai és kalandjai során a világot. A legképtelenebb, s a legvalóságosabb színhelyeken (pl. Bolgárország, Eldorado, illetve Lisszabon, Franciaország) játszódó történet minden egyes epizódja a panglossi (leibnizi) tétel tarthatatlanságát bizonyítja. A mesés elemek s a mély realizmus (pl. a lisszaboni földrengés) keveredéséből születik ez a lendületes pikareszk, gyilkos humorú kisregény.

Ironikus ábrázolásmód: A humor nagyon fontos eleme Voltaire egész életművének (humor irónia cinizmus). A saját tézis úgy győzedelmeskedhet az ellenvéleménnyel szemben, ha az teljesen megsemmisül. A megsemmisítés ősi eszköze a nevetségessé tétel, hisz ha valami nevetségessé válik, többé nehéz komolyan venni. Voltaire egy másik eszközt is bevet: az eredeti gondolatot kontextusából kiragadva, Pangloss ostoba magyarázataival eltorzítva közli. Szinte minden: a gúny, az irónia tárgyává lesz a műben: az egyház, az arisztokrácia, az uralkodók, a tudósok, a katonák, s végül a szereplők – olykor maga a főszereplő is.

A történet cselekménye – a pikareszk hagyományainak megfelelően – az utazásra épül, a változó helyszíneknek azonban nincs jelentősebb szerepe, kivéve a mesebeli Eldorádót és Lisszabont. Eldorádó a civilizált Európa, elsősorban Franciaország ellenpólusa: itt a pénznek, az aranynak nincs értéke, Franciaországban a vagyonért a legnagyobb aljasságra is képesek az emberek. A lisszaboni történet azért lényeges, mert Voltaire-t mélyen megrázta az 1756-os természeti katasztrófa.

Tézisregény: valamilyen filozófiai tétel igazolására vagy cáfolatára szolgáló regénytípus; legismertebb példája Voltaire: Candide avagy az optimizmus.

Irónia: „tettetés” (gör.) szóból; 1. dicsérő kifejezésbe rejtett gúny; 2. egymással ellentétes értékek együttes állítása.

Gúny: kegyetlen kritika, éles bírálat, amelyet torz dolgok váltanak ki; hatása a bírált jelenség felnagyításából ered.

Voltaire: Candide, Matura Klasszikusok,

Ferenczi László: Regény és történelem: a Candide, Holnap Kiadó, Bp., 1993 (In: A klasszicizmus és szentimentalizmus irodalmából)