Pályakezdés Indulása Petőfi és a népiesség bűvkörében telt el, népdalverseket, helyzetdalokat írt. Legtöbb költeményének műfaja dal vagy a dal műfajával keveredő filozófiai, gondolati vers. Sokat dolgozott, mégis keveset írt: számtalan verse töredékes, befejezetlen. Műfaji, tematikai és poétikai szempontból kevert, egyenetlen költészete.

Allegorikus szimbolikus képalkotás A népiesség és romantika hatása mellett új motívumként megjelenik költészetében az impresszionizmus, szimbolizmus felé mutató allegorikus-szimbolikus képalkotási mód. Poétikai eszközeire a látomásosság, expresszív látványosság, reprezentativitás jellemző. Költészetének három nagyobb témaköre a beteljesületlen szerelem, a politikum és az élet-halál ellentmondásait középpontba helyező filozófia, individualista jellegű bölcselet.

Gondolati lírájaGondolati lírája a magyar romantika műveivel (pl. Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban, Emberek;Petőfi: Felhők), Arany János bölcseleti témájú verseivel(Visszatekintés, Honnan és hová, Lejtőn, Az örök zsidó) és a századforduló s a Nyugat költőinek (pl. Reviczky, Komjáthy, Babits) alkotásaival rokoníthatók. Az emberi lét értelmét kereső, élet és halál, lét és örökkévalóság, tér és végtelen ellentéteit fölvető verseiben (pl. Az üstökös, Nádas tavon) a schopenhaueri filozófia pesszimizmusa egyfajta rezignációval és szkepszissel társul.

Közéleti versei Politikai, közéleti verseiben Petőfi nyomdokain haladva a programszerű megfogalmazások dominálnak (pl. Credo). Miként Kölcsey, Petőfi és Ady költészetében is megfigyelhető, Vajda politikai költeményei is szorosan kötődnek esszéihez, politikai cikkeihez, röpirataihoz. Maga sem politikai verseit tartotta fő műveinek, úgy gondolta, hogy a költészet eszközeivel közvetlenebbül lehet hatni a közönségre, az egyszerűsített gondolatok agitatív hatása jobban érvényesül, mint egy elméleti megalapozottságú cikk fejtegetései. Egyes politikai témájú verseiben a filozofikus művekhez hasonló látomásosság, allegorikusság is megjelenik (pl. Virrasztók, 1857).

Szerelmi lírája A legtöbb újítás és modernség szerelmi líráját jellemzi. A Gina-ciklusok (Szerelem átka, 1854; Gina emléke, 1856) darabjaiban és a nagy visszaemlékező versekben (Husz év múlva, 1876; Harminc év után, 1892) a modern szerelmi költészet alapvonásai jelennek meg. Meghatározó motívumai a szenvedély, szenvedés, magány, csalódás, nem szűnő vágyakozás, önreflexió. A versek középpontjában a lírai alany áll; nem az imádott nő alakja, személyisége fontos, hanem a gyötrelmes szerelem, a beszélő kínzó vágyakozása. A magányt és szenvedést a túlzások, a kozmikussá növelt képek, ellentétek és a mély, őszinte vallomások teszik érzékletessé. E vonásokban vélte fölfedezni Ady rokonságukat. Találkozás Gina költőjévelcímű különös hangulatú versében összefonódik a két költő sorsa, a két szeretett nő alakja és a két szerelem.