Jean-Jacques Rousseau (e. russzó, 1712–1778) életműve rendkívül sokrétű. Filozófiai értekezéseket és tanulmányokat, pedagógiai regényt írt, szépirodalmi művei közül szentimentalista stílusú regénye az irányzat egyik legkiválóbb darabja. Részt vett az Enciklopédia munkálataiban, önéletrajzi írásai a XVIII. század gondolkodó és érző emberének fontos dokumentumai. Készített zeneelméleti írásokat, és foglalkozott zeneszerzéssel is.

Élete 1712-ben született a svájci Genfben, polgári családban. Korán szülők nélkül maradt. Rokonai taníttatás helyett inasnak adták egy ötvösmester műhelyébe. Rousseau a Vallomásokban érzékletes képet fest a kétkezi munka viszontagságairól, mestere primitív és brutális viselkedéséről.

1728-ban megszökött Genfből, és Torinóban telepedett le. Áttért a katolikus hitre, és Madamme Warens baráti köréhez csatlakozott. Rousseau félszegségét és anyahiányát oldotta fel „Warens-mama”, aki még szerelmével is kitüntette az éles eszű ifjút. A felvilágosult szellemű fiatalos özvegy hatalmas társaságot és még nagyobb könyvtárat tudhatott magáénak. Itt alapozta meg Rousseau a filozófiai műveltségét. Itt olvasta ugyanis Hobbes és Locke, Descartes és Pascal, Leibniz, Voltaire és Fontanelle műveit. A filozófia mellett itt kezdett el foglalkozni a zenével (a kottaírás új módszerének felfedezése fűződik a nevéhez), és ekkor született első szépirodalmi munkája, a Nárcisszus című vígjáték.

Alig több mint tíz évnyi torinói tartózkodás után Párizsba utazott. Kezdetben kottamásolással kereste meg a kenyerét, majd a politikai és diplomáciai életben igyekezett kamatoztatni tehetségét. Két esztendőt töltött Velencében. Ezek az évek alapozták meg Rousseau A társadalmi szerződés (1762) című művének gondolatvilágát.

Miután visszatért Párizsba, főként a zenével foglalkozott. Első sikerét A falusi jós című népszínműre emlékeztető vígoperája hozta.

Diderot barátsága Párizsban kötött barátságot Diderot-val, egy ideig közös lakást is béreltek. Rousseau bekapcsolódott az Enciklopédia munkálataiba is. Amikor 1749-ben Diderot-t a Levél a vakokról című írásának ateizmusa miatt bebörtönözték, Rousseau szinte naponta meglátogatta őt börtönében. Egy ilyen alkalommal olvasta a Mercure de France (e. merkür dö fransz) hasábjain a dijoni akadémia pályázatának felhívását. Ebben arra a kérdésre kellett választ adni, hogy „a tudományok és a művészetek fejlődése rombolta vagy javította az erkölcsöket”. Rousseau azt felelt, nemhogy javította, hanem tönkretette. Műve elnyerte az akadémiai pályadíjat, és 1750-ben jelent meg nyomtatásban. Második értekezését szintén az akadémia pályázatára írta Az emberek közti egyenlőtlenség eredetérőlcímmel. Az 1755-ben megjelent írás azonban nem nyerte el a bíráló bizottság jutalmát.

A következő évben Rousseau Madame d’ Épinay (e. epinyé) birtokára költözött Montmorency-ba. Itt születtek legfontosabb művei: A társadalmi szerződés, azÚj Héloïse és azEmil, avagy a nevelésről. Itt írta híres, A színházakról szóló levelét d’Alambert-nek 1758-ban. Rousseau ekkor szakított az enciklopédistákkal, Diderot-val is megszakadt barátsága.

Az Új Héloïse 1760-ban jelent meg, az Emil 1762-ben. Ez utóbbi művéért Rousseau-nak el kellett hagynia Franciaországot, mert elfogató parancsot adtak ki ellene. David Hume segítségével Angliába hajózott.

RegényeiA hatvanas évek második felében elméjén elhatalmasodott az üldözési mánia. Később megházasodott, feleségül vette élettársát, Thérése-t. Illegálisan tért vissza Franciaországba, de az elfogató parancsot senki sem érvényesítette ellene. Először Párizsban, majd Ermenonville-ben telepedett le. Itt dolgozta ki a lengyel hazafiak kérésére 1772-ben a lengyel nemzeti alkotmányt. Voltaire újabb támadására itt írta 1776-ban Minden franciához, aki még szereti az igazságot című röpiratát. Ekkor készült a Vallomások is.

1778. július 2-án halt meg, néhány nappal Voltaire után. A forradalom alatt mindkettejük földi maradványait a Panthéonban helyezték el, majd a restauráció idején eltávolították onnan.

Értekezés: terjedelmesebb tudományos dolgozat.

Pelle János: Rousseau világa, Bp., 1981.