Költészeti forradalom A századvég, a modernség kora az irodalom megújulásának időszaka Európa-szerte. A XIX. század végére az irodalom elvesztette meghatározó szerepét a világban. A hagyományos idealista világkép megrendülése, a természettudományos gondolkodás megerősödése és a folyamatosan változó filozófia szükségszerűen befolyásolta az irodalmi gondolkodást. Korstílusok helyett egymást váltó és kiegészítő stílusirányzatok jelzik a gyorsan változó ízlés állandó átformálódását. Megváltozott a közönség, és megváltoztak maguk az írók is. Vajda János mellett az ifjú költőnemzedék talán legegyénibb hangú lírikusa Reviczky Gyula (1855–1889).

Modernség Annak a századvégi költőcsoportnak a tagja, amely a költészet fő értékét nem a népnemzeti irodalom követésében, hanem túllépve az akkorra már visszatartó erőként jelentkező provincializmuson és idillképzeten, a modern és egyetemes életérzés kifejezésében látta. Az általános emberi problémák és az örök emberi értékek megszólaltatására vállalkozott. A múló eszmeáramlatok helyett az örök és általános emberi érzéseket kell megverselnie a költőknek. Amikor Arany János 1878-ban megjelentette Kozmopolita költészet című tanulmányát, s ebben a nemzet iránti hűtlenséggel vádolta a „modern” költőket, Reviczky az Arany Jánosnak című versben válaszolt a vádakra.

Mindazonáltal Reviczkynél az általános téma nem szab gátat annak, hogy a nemzeti sorskérdéseket ne érintse verseiben. A nemzeti és az egyetemes mondanivaló ugyanis megfér egymás mellett. Valljuk meg, a vádak ellenére ez Arany költészetében is így van.

Új verszene A líra megújulásának egyik jellegzetessége a verszene átalakítására tett kísérlet. A XIX. század közepétől uralkodó nemzeti (ütemhangsúlyos) verselés helyébe a lágyabb tónusú jambus kívánkozott. A verstani szabályok szükségszerű betartása helyett az egyéni hang és ritmus megtalálása jellemzi a költőket. Reviczky is ezt az utat járta be.

A túlságosan is csattogó és a rímektől szabadulni nem tudó versritmust felváltotta a szabályok helyett a lélek mélyéről feltörő tompább versdallam. A gazdag fantázia és a képek szabad áradása nem tűrte a metrikai szabályokat. A versek nagy része a dal műfajába tartozik.