Bizonyos értelemben a kor új műfaja a társadalmi regény. E regénytípus fő sajátossága, hogy a téma a szerző korához kapcsolódik. A közelmúlt vagy jelen irodalmi témaként való feldolgozása nem egészen új keletű, már Boccaccio novelláiban feltűnt. A társadalmi regény azonban a legtöbb esetben előre mutató példázat is, nagy részük irányzatos mű, ún. irányregény. Fontos vonásuk a jelennel szembeni erőteljesebb vagy óvatosabb kritikai tartalom.
A másik új műfaj a detektívregény és a bűnügyi regény. Szinte születése pillanatában több változata alakul ki (pl. lélektani krimi), s igen gyorsan elterjedt. Fő vonása, hogy a jellemábrázolás, a környezet leírása, a dialógusok alárendelődnek a szövevényes cselekménynek, a minél érdekfeszítőbb, izgalmasabb bűnügynek. Számos szerző, ha nem is bűnügyi történetet ír, szívesen építi a cselekményt valamilyen bűnügy köré.
A nagyepika új műfajai mellett fokozatosan válik egyre jelentősebbé a novella. A romantikus novella még sokszor csak rövidségében különbözik a regénytől, de egyes szerzők (pl. Edgar AllanPoe) már fölfedezik a műfaj regénnyel szembeni új lehetőségeit.
A novellák, regények és mesék közt számos misztikus történet is akad. Speciális típusa a kor irodalmának a rémmese, rémnovella is. Ezekben a művekben keverednek a mítoszok, vallásos és népi babonák, a történelem és a fantázia elemei; a bűnügyi történetekhez hasonlóan a fő cél az olvasó izgalmának felfokozása.
rémregény: a borzalomkeltés témájával és eszközeivel élő regénytípus; alapját Mary Shelley Frankenstein című regénye rakja le; modern változata a negatív utópiájú sci-fi, a horror és a thriller