Petőfi költészetében 1845–46-ban jelenik meg a társadalmi-politikai téma (pl. A nép), mely szorosan összefügg a költő demokratizmusával, liberalizmusával, szabadság-eszményével. Politikai költészetének kulcsszavai, legfontosabb motívumai a szabadság, egyenlőség, törvényesség (igazság), haza, nemzet, nép (magyarság), emberiség. Petőfi igazi forradalmár volt, közéleti szerepvállalása a forradalmár tudatos (és öntudatos) részvétele a világ megváltoztatásáért folytatott küzdelemben. A TízekTársaságának rövid története, Petőfi visszaemlékezései, naplói s a kortársak, barátok írásai, emlékei is azt támasztják alá, hogy ezt a szerepvállalást hosszas és alapos felkészülés előzte meg. 1846-ra érik meg benne az a gondolat, hogy a költészet, a művészet eszköz lehet az eszmei-ideológiai harcokban. Programmá A XIX. század költői című ars poeticájában teszi ezt az eszmét. A radikális republikánus eszmék valójában csak egy szűk réteg (márciusi ifjak) számára voltak elfogadhatók, ezért került szembe szinte azonnal Kossuthtal, Vörösmartyval, más progresszív irányzatokkal (pl. centristák), s ez vezetett választási bukásához is.

A politikai, társadalmi problémák, célok más témájú versekben (pl. szerelmes versek – Beszél a fákkal a bús őszi szél..., Szabadság, szerelem...) is állandóan fölbukkannak. Ez az attitűd később Ady Endre és József Attila költészetében is megjelenik.

Különösen jelentősek az e témához tartozó látomás-versek, melyek félelmetes látnokisággal jövendölik meg a szabadságharcot és a bukást (pl. Levél Várady Antalhoz, Fekete-piros dal, Megint beszélünk s csak beszélünk..., Ismét magyar lett a magyar..., Forradalom). A szabadságharc időszakában a megjövendöltek valóra válása elkeseríti, megdöbbenti a költőt, s kétségbeesett utolsó versében – Szörnyű idő – a nemzethalál látomása sejlik fel, mint VörösmartyElőszó vagy AdyÜdvözlet a győzőnek című versében.

Természetesen számos versre a hit, az optimizmus, a lendület jellemző, különösen az 1848-ban írtak között nagy számú a buzdító, lelkesítő, hazafias költemény (Nemzeti dal, Csatadal, Dicsőséges nagyurak, Akasszátok föl a királyokat, Mit nem beszél az a német, A nemzethez, Föltámadott a tenger, A vén zászlótartó).

Bár Petőfi a „legmagyarabb magyar” költők egyike, politikai eszméit, gondolkodásmódját jellemzi az egyetemesség is. Szabadságeszménye a világszabadság, jövőképe nemcsak Magyarország felemelkedése, hanem az egész világ átalakulása, demokratizálódása. Mindig nagy figyelemmel követte az európai és világeseményeket, s a forradalom és szabadságharc időszakában is állandóan foglalkoztatták Európa forradalmai, politikai történései: a kezdeti reményt és lelkesedést azonban hamar fölváltotta a kétségbeesés, a bukott forradalmak, a vesztett csaták előrevetítették a magyarság sorsát is (1848, Respublika, Európa csendes, újra csendes, Jött a halál).

Petőfi Sándor: A Nemzeti dal kézirata