Immanuel Kant (1724-1804), német filozófus, az idealizmus megteremtője. A Königsbergi egyetemre járt, ahol a metafizika elveiről írta disszertációját. Pályáját a kritika előtti (1746-1760) és a kritikai (1770-1790-es évek közepe) korszakra oszthatjuk. Főbb művei: A tiszta ész kritikája (1781, 1787), A gyakorlati ész kritikája (1788), Az ítélőerő kritikája (1790), Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás (1784).

Európában a 16-18. században jellemző közgazdasági elmélet, irányzat, mely szerint az a legfontosabb, hogy az országokban minél több nemesfémet halmozzanak fel, és hogy a külkeredkedelem virágozzon.

( 1561-1626) Filozófus, államférfi. 1573-tól a Trinity College növendéke, Cambridge-ben.1577-1579. A párizsi angol követ mellett dolgozik.1603. Lovaggá ütik. A modern természettudományos gondolkodás egyik úttörője volt; módszere: a megfigyelés és a kísérl

(gör-lat): az istent a természettel azonosító, a természet felett álló isten létezését el nem ismerő filozófiai irányzat.

A felvilágosodás idején kialakuló elmélet, mely szerint Isten megteremtette a világot, de nem avatkozik be a világ fejlődésébe, működésébe, működését a rejtett törvényekre bízta, s az emberi elme kötelessége ezen törvényeknek felderítése.

, René ( Renatus Cartesius ( 1596-1650) Francia filozófus, matematikus, természettudós. A tudomány-és filozófiatörténet kimagasló eygénisége. A racionalizmus irányelvének megalapítója.

( gör.) istentagadás, a természetfeletti erők, szellemek, Isten vagy istenek, a túlvilági élet létezését tagadó, a vallás mint szükségtelen ellen harcoló nézetek rendszere.

(Genf, Svájc, 1712. jún. 28. -Erménonville, Párizs m. , 1778. júl. 2. ): író, filozófus, a francia felvilágosodás egyik legolvasottabb szerzője. A kultúra és a haladás kérdéseiben szkeptikus. Sehol nem írja, hogy „vissza a természethez”, ellenben állítja, hogy azért nem halljuk a lelkiismeret szavát, mert eltávolodtunk a természettől. Minden társadalmi rossz eredete a magántulajdon. Jézus Krisztus istenségét elismeri, de racionalista: a kinyilatkoztatásból csak azt kell elfogadnunk, ami ésszerű; a kárhozatról szóló tanítást nem tartotta emberhez méltónak. Élesen bírálta az Egyházat, szerinte csak arra van belőle szükség, aminek nevelő hatása van. Magas eszméivel és nevelési elveivel élete nem volt összhangban, amit maga is beismert. Hatása különösen Kant vallásfilozófiájában és a racionalista prot. teológiában érezhető. Zenét is szerzett. Levelezését 50 kötetben adták ki. Főbb művei: Társadalmi szerződés; Emil, vagy a nevelésről; Új Heloïse; Vallomások; Álmodozások.

Komikus eposz, az eposzi kellékeket felvonultató, de ellentétes hatást kiváltó, komikus szituációt megjelenítő alkotás, kisszerű tárgy, téma ábrázolásakor az eszközök parodisztikus szerepet kapnak.