Daniel Defoe (e. deniel difo, 1660–1731) az angol regényírás atyja, a legangolabb angol író, mondja róla Szerb Antal. Életműve a felvilágosodás, a modern polgári életszemlélet hű tükörképe. A világ egykönyves szerzőként, aRobinson Crusoe írójaként tartja számon, holott csak hírlapi írásai meghaladják az 5000 oldalt.

A kor uralkodó irányzatai, a klasszicizmus és a szentimentalizmus helyett Defoe írásművészetére inkább a realista ábrázolásmód illene. Realizmusának lényege, hogy nemcsak az számít valóságosnak, ami megtörtént, hanem az is valóságos lehet, ami megtörténhet. Azaz a tárgyszerű valósághűség helyett a fiktív valóság is realitásként hat. Rousseau szerint a Robinson Crusoe az egyetlen könyv, amit egy felcseperedő ifjúnak olvasnia kell. Talán a sors iróniája, hogy ezt a művet az utókor lényegében a gyermekirodalom tárgykörébe sorolta, holott a regény ennél lényegesen bonyolultabb.

Élete Defoe korának legendás alakja. Amit életéről az irodalomtörténet tud, azt jószerivel magától a szerzőtől tudja vagy korabeli pletykák alapján állította össze.

Daniel Defoe (eredeti nevén Foe, a de nemesi előtagot önkényesen maga illesztette neve elé) feltehetően 1660-ban született Londonban.

Fiatalságáról is kevés hitelesnek látszó adat maradt fenn. Feltehetően papnak készült, de csak ún. disszenter iskolákba járhatott (az oktatás latin helyett angol nyelvű volt), mivel az egyetem az anglikán egyház felügyelete alatt állott. A kortársak szemére is vetették az akadémiai műveltség hiányát, pedig Defoe a kor átlag színvonalánál magasabb műveltséggel rendelkezett, szorgalmas és kitartó autodidakta volt.

Közéleti szerep A befejezetlen iskolák után Defoe a nyolcvanas években az iparban és a kereskedelemben próbált szerencsét. Volt harisnyakereskedő és sikeres téglagyáros, cilinder-, gyapjú- és borkereskedő vagy egyszerűen csak spekuláns. Beutazta Spanyol-, Olasz-, Francia- és Németországot. Vállalkozásai azonban nem voltak túl sikeresek 1685-ben részt vett a Monmonth-féle lázadásban, majd 1688-ban belépett Orániai Vilmos hadseregébe. A protestáns uralkodó politikáját végig támogatta, hűségét a király hivatallal jutalmazta: adótisztviselő volt és királyi lottéria megbízott igazgatója.

Népszerű és nagy hatású hírlapi cikkeivel nevet szerzett magának a londoni újságíróvilágban. Saját lapot tartott fenn(The Review).

Közéleti szereplését megtartotta Anna királynő trónralépése után is. Nevezetes röpiratot írt a nonkomformisták és a disszenterek érdekében:Hogyan lehet leghamarabb elbánni a disszenterekkel (1702). A szatirikus stílusú pamflet hatása nem maradt el. Az angol parlament, hogy sértett tekintélyét visszaszerezze, a könyvet hóhérral elégettette és a szerző elfogására 50 font jutalmat tűzött ki. Defoe-t Londonban három helyen egy-egy napra pellengérre állították, súlyos pénzbüntetés megfizetésére kötelezték, majd bizonytalan ideig tartó fogságra ítélték. Népszerűsége azonban olyan nagy volt, hogy a londoni lakosság virágokat szórt a pellengérre, ételt és italt vitt az „áldozatnak”. A börtönből a tory kormány egyik minisztere szabadította ki. Defoe cserébe a kormány és a királynő szolgálatába állt mint besúgó.

A tory kormány bukása után először megint bebörtönözték, majd újra a kormány hivatalnoka lett. Ebben a minőségében Skóciába küldték, ahol a tervezett egyesítés munkálatait készítette elő. 1715-ben azonban kegyvesztett lett, valószínűleg minden politikai tábor megelégelte politikai köpönyegforgatását.

Hivatásos író Defoe pályát változtatott, és hivatásos íróként működött a továbbiakban. 1719. április 25-én jelent meg, a Robinson Crusoe első része. A következő években más regényeken dolgozott, megélhetését az irodalom biztosította. Hihetetlen mennyiségben ontotta a kalandos történeteket, amelyek a kiadóknak hatalmas hasznot hoztak. Jellemző módon még a kalózkiadásokkal sem lehetett kielégíteni a hatalmas érdeklődést. Defoe mégis szegényen és nagy nyomorúságban halt meg 1731-ben. Utolsó nagy üzlete nem őt tette sikeres vállalkozóvá, hanem a könyvkiadókat.

Cs.Szabó László: Defoe, Holnap Kiadó, Bp., 1993 (In: Burgyán Attila (összeáll.):A klasszicizmus és szentimentalizmus irodalmából)

Földényi F. László: Defoe világa, 1977