Csokonai sokat merít a paraszti világ látványelemeiből. A költői képek gyakran innen vett tárgyakra asszociálódnak. A Dorottya népies jellege a harmadik könyv Hortobágy-hasonlatában jut leghitelesebben kifejezésre.

„Mint a zőld Hortobágy kövér mezejében

A csintalan betyár, ha a szél mentében

Süvegmocskot éget a szalmán vagy pipán,

Hiába hangicsál a duda, a furulya,

Összebőg a marha, megszalad a cserénynek,

Van baja, van mérge a szegény legénynek:

Így ama szédítő hangok bűbájára,

Az Éristől titkon húzott muzsikára

Tódúlt a dámáknak nagyjok és aprajok.”

A népies szemlélet és képalkotás a realisztikus igények felszínre kerülésének bizonyítékai, ugyanakkor a romantikus irodalmi ízlés, a romantikairodalmi és művészeti programjának megvalósítása is. Csokonai stílusszintézisének természetes része, hogy a klasszicista alapanyagot átszínezi sajátos szemléletének eszközeivel.

Csokonai realizmusigénye nem csupán a stílusfordulatokkal igazolható, az egész mű szemléletének van egy érezhető népi realista,plebejus vonása. A realizmus igényére vall továbbá a hitelesítő lélektani ábrázolás is, a szereplők viselkedését minden esetben motiválja a szerző. (Dorottya haragjának Eris beavatkozása nélkül is el kellett volna vezetnie a „háborúhoz”, az istennő csak felerősíti azt.) A népies szemlélet bizonyítéka az is, hogy Csokonai valójában két küzdelemről is beszámol, hiszen az urak és a dámák háborújának kicsinyített változata játszódik le a cselédség között. Gergő beszámolója pontos látlelet a történtekről. E másodlagos cselekménynek is van dramaturgiai szerepe, hiszen így menekülhet meg Fársáng a kiheréltetés elől.

A képalkotás, a beszédhelyzet, beszédstílus mellett számtalan olyan folklorisztikus elemet tartalmaz a mű, amely Csokonai nép iránti érdeklődését mutatja.

népiesség: általános értelemben a népköltészetet, népművészetet követendő mintának tekintő irányzat; a XIX. század romantikus történelembölcselete szerint a művészetek a „romlatlan”, „természetes” ősi, népi műalkotások, a néphagyomány felé fordulnak, mint a nemzeti identitást, kultúrát egyedül igazán tükröző, kifejező művészi megnyilvánulás felé, a népi kultúra tehát a nemzeti kultúra alapja; a népiesség művészi programja a magyar irodalomban a demokratikus politikai tartalmakkal kapcsolódott össze